A történet
Rögtön Whitechapel-ben találja magát a kedves olvasó, és London ezen részének nem csak a kísértetiesség miatt nem volt jó híre azokban a bizonyos 19. század vége feli években. Természetesen ez még igencsak semmi, jobban mondva elhanyagolható valami a könyv első fejezeteiből, mert ahogy azt már a St. Mary-től megszokhattuk, ők egyik átkozott dologba botlanak bele a másik után, miközben ide-odaugrálnak az időtengelyen. (Ami még véletlenül sem időutazás, nem, nem, hiszen az az amatőröknek való!) Az intézet érdekében akár rettentően kockázatos ugrásokat is képesek végrehajtani, ezzel olyasmire vetemedni, amit azelőtt sosem próbáltak.
Személyes vélemény
A kötetet recenziós példányként kaptam a Metropolis Media Kiadótól, amit innen is nagyon szépen köszönök nekik❤️ Ettől függetlenül a véleményem természetesen saját :)
Valószínűleg sokkal több eszeveszett menekülést kísértem végig, és örömömre szolgált, hogy nagyjából részletesebbek voltak a kalandok. Eddig sem értettem, hogy minek siet ennyire az írónő, most végre azt éreztem, lelassított, és aprólékosabban kihasználja az általa kidolgozott karakterek munkáját. Hmm... Nos, kissé bátortalanul hivatkozom rá munkaként, de végtére is az. Hivatás, mely lehetővé teszi a történészek számára, hogy csapatépítésként dodómentő akciót szervezzenek, egy kellemes piknikkel összekötve. Vagy akár azt is, hogy egy kis lájtosság gyanánt részt vegyenek emberek megölésén. Esetleg - ha épp felettébb a Történelem kedvében járnak - még akár a múlton is változtathatnak.
Ezenkívül természetesen voltak (ismét) felmerülő hibák, de ez a témában álladó szerintem. Legalábbis ahol az időkontinuum szerepet játszik, ott azért bele lehet kötni tengernyi dologba. Plusz még mindig előfordultak esetek, ahol túl könnyen megmenekültek a bolondos múltjáróink, bár e téren jelentős fejlődést érzékeltem Jodi Taylortól. És gondolom már ki lehetett találni, mi az, ami még mindig böki a csőröm: a szerelmi szál. Molyon olvastam véleményeket, és meglepetésemre akadnak mások is, akik szintén nem repdesnek az örömtől ez ügyben.
Na de hogy ne ilyen búskomoran zárjak, idéznék a fülszövegből, amit olvasva már-már felháborodtam, miért nem ragadja meg több ember figyelmét a St. Mary-kónikák sorozat, ha ilyen mondatokat csempésznek a hátoldalukon található összefoglalóba:
A mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Ui.: Ha tervezitek elolvasni Jodi Taylor bármely művét, akkor hadd ajánljam figyelmetekbe a Molyos kihívásom :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése