A történet
Békés hétköznapok, mindennap ötórai tea, madárcsiripelés, önmegvalósítás... Na ez az, amire egy múltjáró ne számítson. Úgy tűnik, a nyugodt letelepedés nem az erőssége Maxnek és Farrellnek, gyakorlatilag pár pihentető óra után kétségbeesetten menekülnek el a rushfordi házukból. Alig volt idejük tervezgetni, de máris futnak az életükért. Megint. Inkább még mindig. Állandóan. Úgy tűnik azonban, hogy egy igencsak profi szervezet vette őket üldözőbe: az Időrendőrség. Így hát kénytelenek összevissza ugrálni az időtengelyen, többek között a pompeji katasztrófát is végignézni. A nagyobb baj csak ezután jön, ugyanis az időrendőrök a St. Mary valamennyi intézetét készülnek eltávolítani a Föld színéről.
Személyes vélemény
A kötetet recenziós példányként kaptam a Metropolis Media Kiadótól, amit innen is nagyon szépen köszönök nekik❤️ Ettől függetlenül a véleményem természetesen saját :)
Sorozatokhoz híven egy csavarral fejeződött be az előző kötet, és pontosan innen vette fel ez a könyv a folytatást. És ha már a hasonlóságoknál tartunk, sajnos ismét tapasztaltam, hogy megfeleződött az alkotás. Nagyjából az első rész (avagy a rohanás időszaka alatt) volt az, ahol már megint túl lett tolva a szerelmi szál - gondolom én. Eme fejezeteket nem is élveztem annyira, csak fanyargok, amikor ennyire felül emelkednek. Na de a szokásos nyavalygásom után végre kiegyensúlyozódtak a dolgok, és megismerhettem ezt a világot. Hiszen ez nem Max világa, de bizarr módon megegyeznek dolgok, itt-ott némi eltéréssel. Nem mintha ebben a párhuzamos univerzumban könnyebb lenne az élet... Minő baklövés, hogy még itt is előfordulhatnak madártámadások. Mondjuk ne tegyünk úgy, mintha a halálos helyzetekben való röhögés (és nyilvánvalóan teaivás☕) ne lenne a szakterületük.
A kedvencemet utoljára hagytam, ami abszolút az Időrendőrség volt! Mert hiába vannak gonosztevők, néha nekik is kell szabadságra menniük, viszont addig az intézet munkatársai nem unatkozhatnak. Bár kétségkívül feltalálnák magukat, alkalomadtán nem árt elgondolkozniuk komoly dolgokon sem, mint például, fenn maradhat-e egyátalán a kutatóintézet? Vagy meg van írva a sorsuk, az időrendőröknek kell végleg elpusztítani mindent? Szóval szerintem zseniális, hogy bejött egy új, igencsak veszélyes ellenség, még ha ez nehezíti is a St. Mary munkáját. Vagy konkrétan veszélyezteti a dolgozók életét. Ha bár nem kell őket félteni, újabban derült égből havazást is tudnak csinálni...
Ui.: Ha tervezitek elolvasni Jodi Taylor bármely művét, akkor hadd ajánljam figyelmetekbe a Molyos kihívásom :)
Ui. 2.0: Nem hiszitek el - legalábbis ha vagytok olyan figyelmetlenek, mint én😅 -, de a könyvön van egy nyomtatási hiba. Egy Molyos karc, egy komment, és a szúrós tekintetem 2 percig tartó igénybevétele kellett hozzá, míg kiszúrtam a nyilvánvalót😂 Spoiler: Az írónő nevébe eggyel kevesebb Y kellett volna...

Megjegyzések
Megjegyzés küldése