Idén is sokat fogok olvasni az Arany János Irodalmi Versenyre, kezdve ezzel a kisregénnyel.
Miklós, az elbeszélő vállalja a násznagyságot egyik kollégájának az esküvőjén. Ezt a nevezetes lakodalmat Sáros megyében tartják, ahol bizony nagyon sok gavallér van. A könyv középpontjában természetesen az esküvő áll, a nagy nap, a menyasszony, viszont amivel ténylegesen elgondolkodtatni szeretné az olvasót Mikszáth, az a sárosiak flancos viselkedése.
Roppant mulattató volt, miként játszik szerepet az a sok "úriember", és kiválóbbnál kiválóbb nevű család, aki a vendégek között szerepelt. Narrátorunk persze csak csodálkozott, micsoda pompás esküvőre érkezett - egy bohém, adósságokkal rendelkező hírlapíró házasodásának napjára -, de azért elkezdett felfedezni apró kis furcsaságokat. Bár eleinte nem találta olyan érdekfeszítő gondolatnak, miből van Csapiczky barátja családjának oly sok pénze, azért mégiscsak különösnek vélte...
Miklós szemszöge tökéletes volt, hogy az olvasó vele együtt csöppenjen egy olyan új vidékre, ahol bizony "a kis urak is nagy urak". Könnyen levonható tanulsággal rendelkezik, és akárcsak ez a bejegyzésem, rövid kis történet, szóval ajánlom, főleg ha valaki Mikszáthot szeretne a kezébe venni. Vagy esetleg nem annyira szeretne, de kötelező😄 Annak ellenére, hogy sok az idegen nyelvű kifejezés - amit szerencsére a szerkesztő nem volt rest elmagyarázni -, nem nehéz vele haladni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése