Így az év végéhez közeledve nemcsak fizikailag, de sok más tekintetben is nagytakarítást végeztem. Rengeteg mindent volt időm átgondolni, így a blog kérdését is. Már egy ideje gondolkoztam rajta, hogy abbahagyjam. Minden egyes könyvről bejegyzést írni nem kis erőfeszítésembe került, nem is említve más témákat. (Ezekre jóformán alig maradt időm, mint az észrevehetitek.) Szerettem volna több nyelvtani érdekességet, és mindenféle ajánlót írni, és mégis: mikor arra gondoltam, hogy le kéne ülnöm összerakni azokat a bejegyzéseket, egyáltalán semmi motivációt nem éreztem. És ez egyre inkább jellemző lett: a bejegyzések elkészítése inkább feladattá vált, teherré, mint élvezetes hobbivá. Ez persze kezdetben nem így volt. Az első években annyira lelkes voltam, emlékszem, alig vártam, hogy végre megjelenjen egy blogbejegyzés, mert már meg volt írva a következő kettő. Volt olyan időszak, amikor heti 2-3 bejegyzés is kikerült. Idén pedig, nos, elég csak ezt az utolsó felét nézni az évnek: teljesen
Idei évem utolsó olvasmányának könyvértékelése következik. Ezt a kötetet már egyébként tavaly is kinéztem magamnak, de örülök, hogy idén vettem csak kézbe. Nagyrészt a két ünnep között játszódik - én is ekkor olvastam. A Fellegszálló egy mesés szálloda a svájci hegyekben, itt dolgozik Fanny Funke - szülei nem épp nagy örömére. Fanny 17 éves, és abbahagyta a sulit. A szeptembert iskolapadba visszaülés helyett szobalányként kezdte, és azóta is kitartóak dolgozik a Fellegszállóban (újabban bébicsőszként). A történet picivel karácsony előtt veszi kezdetét: az év legforgalmasabb időszakában. Ugyanis a szállodában híres szilveszteri bált tartanak minden évben, amire neves emberek szoktak érkezni. Az idei szezon a korábbiakhoz hasonlóan indult: az év utolsó hetében a szálloda egész személyzete (és a tulajdonos testvérpár morcosabb tagja) idegeget megfeszítő figyelemmel és készüléssel várta vagyonos vendégeit. Mint minden évben, az előbb kiemelt tulajdonos fia, a szálloda leendő örököse, Ben i