Az 1917-ben született költő Kossuth-díjas magyar író, műfordító és a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja is volt egyben. Őt a legtöbbet fordított magyar írónak is méltán nevezték, regényei pedig a világ számos országaiban sikert arattak. Szülővárosának, a kálvinista Debrecennek hagyományai meghatározóak voltak személyisége alakulásában. Művei középpontjában legtöbbször értelmiségi nők állnak, akárcsak ő.
Nem véletlenül az egyik példaképem, hiszen van valami elképesztően különleges benne és a könyveiben. Erős érzelmek, lélektani vonatkozások, melyeket olvasva először nagyon nehezen értünk. Arra kényszerít minket, hogy szembenézzünk önmagunkkal, ez pedig sokszor felzaklatja az olvasót, egyszerre érdekes és ijesztő is. A történeteiben főként olyan embereket mutat be, akiket nem tudunk csak pozitívnak látni. Mindkét oldaluk feltárul, észrevesszük a gyengeségeiket, de az erősségeiket is. Az a kettősség, amit belevisz a műveibe, az egyszerűen páratlan, semelyik másik alkotóhoz nem fogható. Sokszor emlegetik a „nagybetűs életet”. Szerintem ha lenne ilyen könyv, biztos, hogy az elragadó alkotóképességgel rendelkező Szabó Magda írta volna.
Ezzel szeretném zárni soraim, szerintem tökéletes leírása az írónőnek:
Az irodalom nem manikűrkészlet. Az irodalom kard. Harcos lettem, amikor író lettem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése