A történet
Két hónap telt el az előző Caraval óta, de még micsoda fájdalmas két hónap. Tella napjaiból hiányzik valaki, új trónörökös várja, hogy megkoronázzák, Julian is távol van... A fátumok csak gyűjtik az erejüket, a lányok pedig szinte tehetetlenek. De talán a testvéri négyes összeáll, hogy megvédjék Valendát az elkövetkezendő dolgoktól...
Felépítése
Váltott szemszögben olvashattunk, hol Scarlettet, hol Tellát követhettük nyomon. A már oly sokszor emlegetett "majdnem vége" és a "valódi vége" most külön fejezeteket is kaptak ebben a könyvben. És itt ki is merült a mondanivalóm, de tényleg😄 Mégcsak hullámvölgyek sem voltak, ilyen szempontból az egész alkotás egy hegy volt, esetleg érzelmi völgyekkel, de a letehetetlenség szó szerint a könyv első lapjától jelen volt.
Személyes vélemény
Nem viccelek, most egy percig bámultam a kurzort, és nem tudtam, hogy mit írjak😅 Erre a könyvre nincsenek szavaim... Mondhatnám, hogy bámulatos vagy fantasztikus de talán a káprázatosan magával ragadó áll a valósághoz legközelebb. Persze még ez sem képes kifejezni, mit éltem át, mikor olvastam. Sírtam, nevettem, izgultam, kétségbe estem, reménykedtem... Rajongtam a karakterekért, a csattanókért, és ezért a világért, amit Stephanie felépített. Jó persze, nem azt mondom, hogy nem voltak benne apró hibák, minden alkotásba bele lehetne egy kicsit kötni, de számomra hozta azt a színvonalat, amit elvártam. És ez, egy trilógia lezáró részeként szerintem nagy dolog. Nos igen, lezárás... Egyszerre vagyok szomorú, hiszen mégis csak vége, viszont boldog is, mivel véleményem szerint jól fejezte be az írónő.
Figyelem, a következő sorok spoilert tartalmaznak!
Oké, oké, alig tudtunk meg valamit Palomáról, sosem derül ki, hogy Elatine gyermeke volt-e, nem tudjuk mi lesz Juliennel és Scarlettel (hamár így eljegyezték egymást). És igen, ami szerintem sokaknál kiverte a biztosítékot, az Tella levele. Nem tudom, miért, de engem ez különösképpen nem zavart. Szinte hiány nélkül lezárult a történetszál, ez pedig mindössze egy új kaland ötletének a felvetése. És ki tudja, lehet, hogy majd 10 év múlva az írónő alkot egy második trilógiát, ami esetleg a szereplők gyerekeiről szól.
Spoiler vége
Nem biztos, hogy mindenkinek tetszenének a könyvek, aki nem annyira szereti a romantikus szálakat, annak talán kicsit sok lenne (bár őszintén bevallom, az első kötetben én is kicsit túlerőltetettnek éreztem, de ennek ellenére repdesek az örömtől, hogy rám talált ez a trilógia:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése