Erről a hatalmas klasszikusról szó szerint már mindenki hallott, úgyhogy most a szokásos hármas tagolásból csak a személyes véleményre térnék ki 😊
Már korábban olvastam ezt a könyvet, de mivel akkor még nem volt blogom, gondoltam felelevenítem az élményt, mielőtt írok róla. A kis terjedelme miatt egyébként sokan évente újraolvassák, biztos, hogy az én kezemben sem utoljára volt. Ez kicsit még nekem is meglepő, mivel egyátalán nem szoktam könyveket többször elolvasni - és nem csak azért, mert a napokban kapásból felírtam magamnak több, mint 10 alkotást, amiről eszembe jutott, hogy már egy ideje szeretném kipipálni😅. Egyszerűen úgy vagyok vele, hogy úgy is tudom a történetet. De ennél a könyvnél valahogy nem a történet számít (amit ugye az is ismer, aki nem olvasta), hanem sokkal inkább a részletek. Egy-egy mondat néha annyira igaz belőle, és ez talán minden olvasásnál más mondat. Ezért olyan különleges ez a francia mű, és ezért nem lehet rá mondani, hogy "csak egy gyerek mese".
Kifejezetten tetszett, hogy egy gyerek szemszögét láthattuk, főleg azt a részt imádtam, amikor a kis herceg többször is megállapítította, hogy bizony furcsák ezek a felnőttek... Viszont kicsit irritáló volt számomra a karakteréből, hogy "ha egy kérdést feltett, akkor amellől nem tágított" és ennek ellenére ha őt kérdezték, mintha meg se hallotta volna. Jó, most ezt ne úgy képzeljétek, hogy annyira felkaptam volna a vizet, de elképzeltem magam a pilóta helyzetébe, és lehet, hogy nem bírtam volna sokáig vele😄 Bár azért szép lassan elég sokat megtudtunk a B612-es bolygóról, és a kis herceg életéről, sőt, még a szökése részleteiről is, szóval ha nem is rögtön válaszolt, de azért valahogy mégsem engedte el a kérdéseket a füle mellett.
Egy pár óra alatt kiolvasható "ismerős", amit lekapsz a polcról, ha nincs mit olvasnod, vagy ha eleged van a számokból, és szeretnél kicsit visszamenni a pillangók és virágok világába :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése