Karen Swan: Titok Párizsban - könyvértékelés

A történet

Napjainkban járunk, ahol is megismerjük Florát. Ő egy igazán szorgalmas galériás, aki nagyon jól végzi a munkáját, viszont a szerelmi életére ritkán marad ideje. Általában aukcióról aukcióra jár, hogy beszerezze az ügyfeleknek a kívánt alkotásokat, ám egy nap a titokzatos párizsi lakásban talált festményekkel lesz dolga. Sőt, nemcsak a festmények, hanem a Vermeil család történetébe is beleássa magát.

Felépítése

Mindig volt, hogy egy-egy szál teljesen háttérbe szorult, aztán újra csak az volt a középpontban. Persze igyekezett arra figyelni az írónő, hogy egységesen kapjunk belőlük. Az elején kicsit nehezen indult be a történet, de amint egyre nagyobb rejtelmeket fedett fel a múlt, úgy lett egyre izgalmasabb.

Személyes vélemény

Mindig megmosolyogtattak a francia kifejezések😊Imádok úgy könyvet olvasni, ha néha-néha ott van benne egy szó, az eredeti nyelven (igazából a könyv eredeti nyelve angol, de értitek). Sajnos csak nemrég kezdtem el franciát tanulni, úgyhogy biztosan sokkal élvezetesebb lenne, ha már évek óta beszélném, de nekem így is nagyon párizsi hangulatot adtak. Számomra ez egy kis könnyed nyári regény volt, amit enyhe túlzással az Aki mer... női verziójának is tudnék nevezni. Persze, csak a művészettörténelem a közös pontjuk, ezenkívül más időszakban játszódnak, más helyszínen, de egy kicsit olyasmi volt😀 Ami negatívum lehet, az a sok kavarodás a nevekkel. Volt, hogy egyszer újraolvastam egy fejezetet, mert nem értettem, hogy most akkor kiről van szó. Nem mondanám, hogy sok szereplő van, de pl. egy mellészereplő ügyvédről nyilván alig tudunk meg valamit, és könnyen keverjük másokkal (legalábbis én😅). Különös öröm volt számomra a köszönetnyilvánítás, ennél a kötetnél. Nos tudni kell rólam, hogy kissé unalmasnak tartom a köszönetnyilvánításokat. Nem arról van szó, hogy nem kellenek, én is biztos írnék, csak az olvasó számára nem biztos, hogy érdekes, hogy a szerző mennyire hálás a kollégiáinak, családtagjainak stb. Viszont Karen Swan köszönetnyílvánítása azzal kezdődött, hogy elmesélte, mi is ihlette az alkotását. Ugyanis valóban feltártak egy évtizedek óta elhagyatott párizsi lakást, amihez ő kreált egy egész történetet. 

Összeségében azoknak ajánlom, akik egy kellemes, romantikus könyvre vágynak, és érdeklődnek kicsit a művészet iránt.