A történet
1900. december 10., avagy Mili száműzetésének a napja. Tanítója nem volt túl kegyes vele, és egyenesen kitoloncolta a fővárosból, vissza, Marosvásárhelyre. A vonatút hosszúnak ígérkezik, szerencsére a hálókocsikban szunyókálva nem kell számolni az unalmas órákat. Így képzelnénk el egy átlagos utat, csakhogy az 502-es vonalon közlekedő járaton korán sem lesz ennyire nyugodt a hangulat. Szerencsére Ambrózy báró segédje is a járművön tartózkodik, és hidegvérét megőrizve osztogatja a parancsokat, vészhelyzetben is. Ugyanis ez az ő első, önállóan megoldott bűnügyi rejtélyének a története.
Személyes vélemény
Kicsit érdekes volt, hogy ez az előző könyv közben játszódott, és semmilyen utalást nem olvashattunk róla az Ármány és kézfogóban. Fura érzésem támadt, mikor leraktam a könyvet, hiszen, lényegében teljesen ismerjük a folytatást. Mondjuk, ez a Beretva és tőrnél is teljesen így volt, de valahogy az mégis jobban tetszett. Meg egy picit talán sablonosnak ígérkezett az alkotás, hiszen szó szerint Dunát lehetne rekeszteni a vonatos gyilkossági történetekkel. Talán ezért nem éreztem akkora ámulatot, mint az eddigiekben. De lényeg a lényeg, Mili természetesen hozta azt az autentikus formát, amit imádunk, ráadásul ez a saját ügye volt (végre!). És bár néha nem vették komolyan (hiszen csak egy lány, aki szinte még gyerek), most végre bebizonyította, hogy egyedül is épp elég okos. (Az elszántságáról pedig már nem is beszélve, de azt hiszem, ezt nem kell ecsetelnem.)
Figyelem, a következő sorok spoilert tartalmaznak!
Hábár... Kicsit örültem, amikor a pap ruha alól egyszer csak előbukkant Richárd, és lényegében megmentette Milit (már megint), de ezzel egy időben, ha úgy nézzük, nem csak és kizárólag Hangay kisasszony nyomozása volt. Gyakorlatilag ha nincs ott a "bárója", akkor az lett volna a legkevesebb problémája, hogyan lássa át az igazságot, sőt, már egyátalán nem kellett volna gondolkoznia sem késhegekkel a testén. Szóval ezzel egy lehelletnyit mondhatni rontott az élményen Böszörményi Gyula.
Spoiler vége
Mindent egybevetve nem mondanám olyan üdítőnek, mint amit már megszoktam az írótól, de mégsem bánom, hogy elolvastam.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése