Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok - könyvértékelés

A történet

Az 1900-as évek elején járunk, jó néhány érdekes gyilkossági üggyel. Rudnay Béla rendőrfőkapitány, és egyben a báró barátja ki se látszik a sok munkából, szerencsére Richárd, és a makacs Mili kisasszony segítségére siet. Bár párszori ellenkezés után, de ketten kutatják tovább a gyilkosok indítékait. Mert hogy épp ettől érthetetlen minden, az elkövetőknek semmi okuk nem volt arra, hogy a túlvilágra küldjék embertársukat. De vajon csak ez az egy közös pontja van az ügyeknek, esetleg merő tévedés, hogy összekapcsolhatók? Mindenesetre a szimatolókat nem fogadják kedvesen, és az elkövetők mindent megtesznek, hogy távol tartsák az igazságot leleplezni készülő párosunkat.

Személyes vélemény

Az előző részhez talán túlontúl nagy elvárásokkal ugrottam neki, azért nem nyerte el annyira a tetszésemet, mint ez a könyv. Épp elég fordulattal, és a korabeli szarkazmust felhasználva tett rajongóvá. Na meg persze Mili is közre játszott. Imádom, de egyszerűen imádom, hogy ennyire magabiztos, bátor, nem tűri, hogy csak úgy lenézzék, vagy olyan hangnemben beszéljenek vele. És ehhez a karakterhez remek párosítás a szókimondó Renée, akiről csak említést teszek, mivel nem akarom leírni a teljes személyét azoknak, akik még nem olvasták a történetet. Az állandó szereplőink pedig hozzák a szokásos formájukat, főleg Terka asszony, aki mindig csak elájulna a fejleményektől😄 

Figyelem, a következő sorok spoilert tartalmaznak!

Már épp készültem írni Emmáról (vagyis Cecíliáról), de aztán leesett, hogy az előző rész végét tekintve ez erősen spoileres szekció😄 Most még többet kaptunk belőle, amit meg kell mondjak őszintén, annyira nem élveztem. Pedig aztán vele is hajmeresztő dolgok történtek, de valahogy Milire és "az ő mufurc bárójára" valahogy mindig sokkal kíváncsibb voltam. És a vége, te jó ég! Nem hiszem el, hogy a híres, önjelölt nyomozó báró nem ismerte fel Mili testvérét. Illetve féltestvérét. Így már érthetőbb kicsit, de gyanút azért kelthetett volna benne a hasonlóság.

Spoiler vége

 Azért néha belegabalyodtam a nyomozói szálakba, amik nem mellesleg valós történetek. Ezekről az író részletesebben is beszámol a könyv végén, hogy pontosan mi igaz, mit lehet sejteni, sőt, még a forrásokat is megjelöli. Ismételten csak ámulok és bámulok, mert elképzelni is nehéz, hogy ez mennyi munka, és idő lehetett, úgyhogy le a kalappal Böszörményi Gyula előtt. Ezenkívül kifejti a véleményét gyakran feltett kérdésekről, néha inkább már kérésekről, mint például a lábjegyzetekkel kapcsolatban. Itt azért megemlíteném, hogy erre párszor már én is panaszkodtam volna, főleg amikor a lábjegyzet foglalja el az oldal felét. De nyilvánvalóan minél pontosabban szeretnénk tudni az akkor használatos szó jelenését, vagy épp érdekes információkat egy épületről. 

Már egyébként elolvastam a 3. rész fülszövegét, és hát... Még egyszer elolvastam, és több okból is csak bámultam magam elé, viszont a nagy izgalmak előtt még a 2,5-ös kötetet fogom beszerezni.

☍Fun fact: a bilincs igazi☍