A történet
Egy rövid kis történet az aranyozott kocsiról, illetve a bolondos sofőrjéről. Rengeteg kalandon keresztül vezet az út, és az autó kiléte is tartogat érdekes meglepetéseket. Rablók, banditák, akik eszén főszereplőnknek túl kell járnia. És persze a jó öreg, Vanek úr is segítségére lesz, akinél jobb titkár bizonyosan nem létezik. Betekintést nyerünk egy szerelmes, szórakozott fiatal életébe, bár talán ő sem sejti, hogy miket is fog átélni.
Személyes vélemény
Ha rövid lennék, csak annyit mondanék, hogy nem igazán tetszett. De hát ennyivel ki érné be? Így meg kell említenem, hogy az eleje hihetetlenül szórakozató volt. Kedves főszereplőnk személyében megismertem a szabad szelleműség fogalmát, de gyakorlatilag azonosítani is lehetne őket. Hogy valaki ennyire laza, és mázlista legyen, az fenomenális volt. Vanek úr pedig... Nos ő a humor tudatlan és akaratlan megtestesítője. Az író humora olyan szituációkba keverte a karaktereit, hogy öröm volt olvasni. És itt jön az, amikor belekerült az igen csak értékes autó a képbe. Talán onnan történt, hogy számomra már nem volt annyira érdekfeszítő a történet, ami elég érdekes, hiszen ez a jármű állt a könyv középpontjában. Egyszerűen csak a sok helyszínváltás, és a feltételezhetően kevesebb poén miatt lehet, hogy nem szippantott be. Pedig nem ez az első kötetem az írótól, és mint tudjuk a másikért odavoltam, na meg persze a stílustól is, amiben íródott. Még szarkasztikusabb, hogy a Vesztegzár a Grand Hotelben egy hotelben játszódik (mily meglepő), míg az aranyozott alvázú autót (csak hogy alliteráljak:) számos városon át követhetjük, szóval ebből logikusan arra következtetnék, hogy utóbbi sokkal izgalmasabb. Valahogy mégsem így lett. Annak ellenére, hogy az összes vicc fergeteges, nem hozott lázba a történet. Nem szeretném elvenni senki kedvét Rejtő Jenőtől, beleértve ebbe magamat is, szóval szeretnék még tőle olvasni.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése