Több, mint másfél hónapja kezdtem neki a sorozatnak. (Ennek tekintetében mindenki legyen türelmes, mivel nem rövid, és lassan bontakozik ki.) Sejtettem, hogy tetszeni fog, és bár az első rész nem nyűgözött le annyira (itt olvashatjátok róla az értékelésem), a többi annál inkább. Mint azt már oly sokszor emlegettem, (főleg) az 1900-as évek beli Magyarországon játszódik. És itt nehogy megtévesszen bárkit is ez a történelmi címke, mert én sem rajongtam különösebben a témakörért. Aztán jött Böszörményi Gyula, aki - elképzelni sem tudom, mennyi munka árán - egy új kontextusba helyezte a múltszázadot. Az, hogy rettentő korhű képet adott, akkori szlenggel kiegészítve; és olyan kifejezések ragadtam meg bennem örökre, amiket 1901-ben használtak a tabáni tolvajok; még semmi. Hogy ezzel egy időben érdekfeszítő rendőrségi ügyekbe, és azok továbbgondolásába csöppenhettem bele, valóban elragadó párosítás. De mindennek a teteje, amihez még csak születni is kevés, hogy piszkosul élvezhető és humoros volt.
Végül pedig ezzel a pár mondattal szeretnék adni nektek egy kis ízelítőt :)
Az író egy zseni, eddig stimm. És ha már egyébként is tagadhatatlan szintre fejlesztette magát a zsenialitásban, akkor miért halasztanák el a lehetőséget, hogy önző módon felhasználják honfitársuk műveit, és tanuljanak, miközben a szórakoztatva vannak? Nos, ezt be kell látni kedves polgártársak, hiszen factum, hogy valóban életük pazarlása lenne.
Most el is köszönnék azoktól, akik még nem olvasták a könyveket, ugyanis ez innentől már spoileres szekció.
Hát hol is kezdjem ezt a kis kibeszélőt? A karakterek! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem szinte az összes szereplő szimpatikus volt. Kivéve természetesen azt a díszpinty Detrichet, és a lényegében főgonosz Annát. Rajtuk kívül azonban a visszatérő karaktereket a realistikusságuk miatt egytől egyik szerettem. Igen, talán még azt a kőszívű úrificsúrt is, aki mondjuk párszor rendesen kiborított. Nem volt tökéletes, egyátalán. Ahogy egyikük sem. De szépen lassan megértettem mindannyiukat, még a kezdetben indokolatlanul ellenszenves Róza asszonyt is. (Valószínűsíthetőleg csak én bennem támadtak kételyek vele kapcsolatban.)
Amint már említettem, a történet nem sieti el megválaszolni a kérdéseket, ellenben nem bántam. Na jó, talán a szerelmi szálat kicsit sürgettem volna, de ez így lett különleges. És az, hogy végül Emma is boldog lett, megtalálta a helyét ennyi kínkeserves év után, imádnivaló volt. Egyébként most jutott eszembe, ha úgy nézzük, az utolsó két könyv kiegészítő kötet, hiszen a negyedik rész azzal a bizonyos két mondattal zárul, miszerint:
Felépült.
Maradt.
Viszont mind a Szer'usz világ, mind A Barnum-rejtély Richárd lábadozási időszaka alatt játszódik. Tudom, szőrszálhasogatás, és egyébiránt én is "teljes értékű" kötetként tartom őket számon. Ha már itt tartunk, akkor megemlíteném az ennél sokkal jobb ideámat, egy utolsó könyvről. Nem különösebben éreztem, hogy maradtak lezáratlan szálak, de azt sem, hogy ez egy befejező rész lenne. Kicsit morfondíroztam is rajta, és aztán beugrott valami, akarom mondani valaki: Fanni. Mindenféleképpen javítsatok ki, ha tévedek, de hová tűnt, miután Márikával szerepet cseréltek? Nekem gyakorlatilag a Nász és téboly óta nincsenek emlékeim a kis Kaméleonkáról.
Úgyhogy biztos várva várnék egy rövidebb, csupán egy piti nyomozást tartalmazó, jobban a szereplőkre életére koncentráló befejező részt.
Addig is a legújabb hírek: úgy néz ki, hogy a jövőben először fogok hallgatni hangjátékot, ami nem másból lesz feldolgozva, mint a Leányrablás Budapestenből😍 Talán még azt is megérjük, hogy egyszer majd filmet (vagy inkább sorozatot) is forgatnak belőle😄
UI.: Érdemes követni (avagy figyelni) Böszörményit Molyon, rengeteg karcot ír, beengedve ezáltal a rajongókat a kulisszák mögé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése