A történet
1901-ben járunk, egészen pontosan 7 évvel azután, hogy Ambrózy báró múltja titokzatos fordulatot vett. És most megkérte az egyik Hangay lány kezét. De vajon melyikét? És vajon Mili hogy fogja bírni ezt a döntést? Mint detektívsegéd, egy hatalmas feladat áll előtte, és mint ember, talán még nagyobb harcot kell majd vívnia. Lesznek hazugságok, könnyek, halálok, szerelemek, és persze sok-sok elfeledni kívánt emlék, ami most beárnyékolja a jelent. Főszereplő detektívjeinknek talán ez a valaha volt leghátborzongatóbb ügyük.
Személyes vélemény
Mondanom sem kell, hogy az előző kötet miként zárult le. Természetesen voltak tippjeim, amiket Böszörményi Gyula körülbelül az első fejezetben kenterbe vágott, és ez még a legcsekélyebb csavarok közé tartozott. Mert itt aztán volt téboly rendesen! Már az előző részben is kezdtek megszaporodni az inkább személyes, mintsem nyomozós szálak, és ebben a könyvben ez tovább folytatódott, persze most is csak mértékkel. De ennek nagyon örültem, mivel véleményem szerint az író már egy kicsit túlhúzta a titkolózást Richárd személyében.
Figyelem, a következő sorok spoilert tartalmaznak!
Természetesen érthető (legalábbis egy ideig az volt), hogy nem szerette volna Mili előtt kiteregetni a múltját, de konkrétan arról a lányról beszélünk, aki belement az álházasságba (tehát a jövőbeli kérőiről gyakorlatilag lemondott, és megelőlegezte magának a "bukott nő" címkét) az ő ügye érdekében. És akkor mit csinál a báró? Fontos részleteket szánt szándékkal elhallgat a segédje (és egyben álfelesége) elől. Csak gratulálni tudok, komolyan, Mili helyében minden további nélkül faképnél hagytam volna, hadd főjön a saját hülyeségében. Úgyhogy ez szörnyen bosszantó volt, az újdonsült bárónénak egyátalán nem szabadott volna hagynia a felesleges titkolózásokat, amiknek egyébként Richárd ígéretét tekintve nem is kellett volna létezniük.
Összegezve beszéltem már olyannal, aki azért hagyta abba a sorozatot, mert elege lett Richárd kicsit sem szükségszerű tapintatlanságaiból, ergo ezzel szerintem mellényúlt Böszörményi. Ettől a hibától eltekintve én amondó vagyok, hogy rajongok a könyvekért, és a szívembe zárom a következő köteteket is.
Spoiler vége
Viszont a negyedik kötetben végre előkerült a titokzatos Rózsalány személye, és egy-két ismerős karakter is felfedte eddig nem látott oldalát. Szóval fájdalmak és megtévesztés árán ugyan, de minden kérdés tisztázódott a múlttal, leginkább az 1894-es évvel kapcsolatban.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése