A történet
Amint tudjuk, Ambrózy báró súlyos sérülés miatt lábadozik, de szerencsére újdonsült felesége minden nap mellette van. Legalábbis egy ideig. Egészen pontosan addig, amíg a hatalmas felfordulás eszközéhez folyamodva le nem tartóztatják gyilkosság vádjával. Nem elég, hogy a rendőrség döntő bizonyítékokat tud felmutatni ellene, a börtöncellájából egy minutumra sem engedik ki, és látogatóit is szigorúan mellőzik. Viszont egy önkéntes, úrnője érdekében mindenre elszánt komorna még éppen akad: Mück Mári. A tabáni ficsúrokat megszégyenítő elszántsággal kutakodik, és követelőzik, csakhogy kiszabadítsa Milit. Azonban arra még ő sem számít, hogy a jól ismert, hóhemvagányok által is rettegett Pesztonkával találkozik majd szembe.
Személyes vélemény
Kezdjük ott, hogy Márika személyisége bármikor, bármilyen helyzetben feldobja a hangulatot, tehát ki ne szeretne egy ilyen társalkodónőt? Ő a megtestesült "Ami a szívén, az a száján." mondás, aki szeret pofonokat osztogatni az esetleges félreértések elkerülése végett. Szóval igen, ahogy Emmának, majd később Milinek, az olvasónak is a szíve csücske lett a ravasz Mück kisasszony. És itt sajnos, a fentebbi sorokból egyátalán nem logikusan következően, kifejteném, miért nem tetszett annyira ez a kötet, mint az eddigiek. Preferencia. Röviden ennyi. Tetszési sorrend, ami korán sem zárja ki, hogy mindegyik "versenyzőt" kiválónak tartsam. Bármennyire is szerettem a kis cafkarajzolót - milyen szavakat tanultam😄 -, a régi főszereplőink jobban érdekeltek, mivel irányukba ennél is nagyobb volt a rajongásom. Természetesen izgalmas volt a cselekmény, de amikor kicsit visszatértem a fiatal detektísegédünk szemszögébe, az bizonyult az igazinak. Leginkább egy kiegészítőkötetnek tudtam volna ezt elképzelni, de ahhoz terjedelmes volt. Mindenesetre élveztem az olvasást, de javaslom, hogy kicsit másra számítsatok, mint a korábbi könyveknél.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése