A titokzatos stylesi eset
Nemcsak, hogy az első Poirot regény, de Agatha Christie legelső alkotása is. Úgy tűnik, az írónő in medias res belecsapott a lecsóba, jó kis családi vitákkal, és méreggel teli történettel. Arthur Hastings szemszögéből íródott a könyv, akit egy régi barátja meghív magukhoz. Sok idő eltelt, mióta találkoztak, eközben Mrs. Cravenish újra férjhez ment, és újdonsült hitvese nem épp a család kedvence; mi több, egyesek kifejezetten utálják. Így kezdődik minden, természetesen a híres ex-detektív is hamarosan színre lép, majd felgöngyölít egy összetett bűnügyet.
Számomra hihetetlen, hogy ez volt az első (és korán sem utolsó) briliáns Poirot mű. Bár a filmben (most is, és a jövőben is David Suchet főszereplésével rendezett filmekről beszélek) egyébként kihagytak részeket, feltételezem, túl bonyolultnak találták a cselekményt. Ezzel nem tudok vitatkozni, teljesen más képernyőn átélni a nyomozást, és valószínűleg a készítők jobbnak látták, ha néhol leegyszerűsítik, esetleg átvariálják a dolgokat.
Gyilkosság a golfpályán
Avagy Az ijedt szemű lány. Vagy Az ijed szemű leány. Nem igazán értem, minek megváltoztatni az eredeti címet, de Agatha Christie regényei esetében ez elég gyakori.
Továbbra is Hastings meséli el a történetet, amiben már a legelejétől benne van Poirot. Unalmas mindennapjaik közepette levél érkezik, melyben egy gazdag úriember fenyegetettségi érzéséről ír, és a híres belga segítségét kéri. Piperkőc főhősünk a tőle nem elvárt módon felborítja terveit, és barátjával már száguldanak is Mr. Renauld-hoz. Még így is elkésnek, ugyanis holttestet találnak a még épülő golfpályán.
Mi lesz még itt, te jó ég... Eszeveszettül bonyolult, pedig ezek a kis regények csak és kizárólag a lényeget tartalmazzák, semmi felesleges tájleírást, unalmas körülményeket. És mégis... A hazugságok, színészkedések mögött ott rejtőzik a teljes igazság, ott, az orrunk előtt, de nem látjuk. A film pedig, nos, sok kívánnivalót hagy maga után. Kezdeném egy full értelmetlen változtatással: Renauld csak mostohaapja Jack-nek. Hogy ez minek? Aztán, csak hogy valami pozitívat is mondjak: Giraud és Poirot fogadása, illetve annak tárgya fel lett dobva a vásznon, ez szerintem jópofa, talán ötletesebb is, mint az eredeti. Na de a lényeg, azontúl, hogy mennyi mindent a szükség hatására mellőztek, Hamupipőke személyét én baromira hiányoltam. Nemcsak a bájos, kacagtató karakterét, de a szerepét is, ha értitek, mire gondolok. Akik csak az adaptációval találkoztak, azok biztos, hogy nem, de nekik ajánlom a könyvet!😄
Megjegyzések
Megjegyzés küldése