Hát igen...
Ne ítélj könyvet a borítója alapján!
...tartja a mondás. De mind tudjuk, hogy ha egy mondás ennyire szélsőséges véleményt formál, ritkán van igaza. Hiszen ki ne esne bele az esztétikus külsőbe? Érdekes például, ez az emberek esetén olyan szinten megfigyelhető, hogy akit szépnek találunk, arról jókat feltételezünk. Okosabb, gazdagabb, boldogabb. A tökéletesség felé toljuk, legalábbis tudat alatt. Nyilván nincs ez máshogy a könyvekkel sem. Sokszor - sőt, nem hipokratáskodom: esetemben szinte állandóan - megesik, hogy mondjuk egy könyvesboltban csak a számomra tetszetős borítókon legeltetem a szemem. És igen, ezáltal rengeteg olyan kötet van, amiket élből figyelmen kívül hagyok. Gyakorlatilag a fülszövegbe sem nézek néha bele, ha nincs ínyemre a "csomagolás". Ami nagy hiba. Sokak szerint mérhetetlenül hatalmas meggondolatlanság, viszont én maradnék a nagy hibánál.
Be kell valljam, ilyen fajta gondolkodásmóddal soha az életben nem találtam volna rá például a St. Mary-krónikákra. Ha a kiadó nem keres meg recenziós együttműködéssel, akkor bizonyosan kimaradtam volna megannyi kalandból. Csak mert túl soknak érzem a letisztult preferenciáimhoz képest.
Természetesen a logika tanácsait követve ennek egyátalán nem kéne szempontnak lennie, ennek ellenére én imádom, ha megvan a tökéletes trió: gyönyörű tartalom, cím és borító. Mert hát igen, emberek vagyunk, akik agya valószínűleg pont úgy nem fog sose megbirkózni a tökéletesség nemlétezésével kapcsolatban, mint ahogy a végtelen szó fogalmával sem. Ti mit gondoltok?
A jövőben azonban biztosan igyekezni fogok, hogy az utóbbi két dolog ne szűrőként funkcionáljon, hanem sokkal inkább egy plusz legyen.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése