A történet
Egy kedves lelkű hölgyemény, Catherine Morlard birtokolja a főszerepet, amivel a szeszélyes írónője ellátta. Vidéki, szerény családjától először szakad el igazán egy hosszabb út erejéig, és kitárulkozik előtte a világ. Persze kisebb csalódások meg próbálják majd megrendíteni a regényekből tájékozódott leánylelket, de ugyanakkor nem elhanyagolható tény az sem, hogy örökre szóló barátokra, és szerelemre lelhet, ez a gondolat pedig bőven elég neki a további próbálkozásokhoz. Szépen lassan felfedezni véli a hamisítatlan életet.
Személyes vélemény
Első kötetem Jane Austen-től, gondoltam nem a Büszkeség és balítélettel kezdek, pusztán ennyi az apropója, amiért megakadt rajta a szemem. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy egy csöppnyi előítélettel nyitottam ki a könyvet - csak olyan általános szemforgatás mizéria, ami kb. az összes romantikus előtt elkap. És mit ad a pozitív csalódások istene? Meglepetést😄 Én elég huzamos ideig abban a hitben éltem, hogy nyálas sorok jellemzik Jane Austen-t, melyekkel a klisé alapját szolgáltatta valamikor. Csak hogy mentsem magam, félig meddig igazam volt, hiszen például ebben a történetben sem kell eget rengető románcokra számítani - én igazából minden csavart előre láttam. Jön a roppant egyszerű válasszal rendelkező kérdés, hogy akkor miért bálványozzák a munkásságát? Igen, nem nehéz a tippmix jelen esetben: ha nem a tartalmon van a hangsúly, akkor a kontextuson. Szó szerint az első oldalon ráeszméltem, mindegy, hogy ez a nő mit ír, muszáj olvasni a stílusa miatt.
Miss Morlard egy aranyosabb bugyutának, inkább naivnak nevezhető főhősnő, aki hol ki van figurázva, hol pedig együtt érzünk vele, tulajdon alkotója hatására. A férjkereső korhatár alsó határán találja magát, pedig szinte alig ismeri az emberi jellemet. Végigkövethetjük, milyen drámai események zajlanak le körülötte, és az egész egy roppant mód bájos kis művé áll össze. Azt gondolom, ennél találóbb szót nem tudnék rá mégcsak kikutatni sem: bájos😊
Megjegyzések
Megjegyzés küldése