A történet
Rendkívül az elején kezdi az írónő a dolgokat: egy gyermek születésénél. Buzdítja az olvasót, hogy ha lehetséges, még az ez előtti körülményekről is kérdezősködjön. És így indul el egy jellemfejlődés. Nem is tud róla a csecsemő, de szépen lassan felfedezi a világot. Ami pedig talán szüleinek újdonság, hogy az ő lelki világuk hihetetlen mértékben befolyásolja utódjukét. Cseperedik a kis ember, megszületik benne a család fogalma, de még a meghitt légkört megelőzően, akarva-akaratlanul részesül szerettei traumáiban is. Amiket a legtöbb esetben sajnos élete végéig hordoz, mi több, továbbad.
Személyes vélemény
Nem hiszem, hogy fentebb jól sikerült összefoglalnom a könyvben szereplő gondolatokat, mivel nagyon sokrétű témákat feszeget.
Szerintem mindenkinek kéne olvasnia. Egyszerűen olyan jól felnyitotta a szemem, az a sok kutatás, forrásmegjelölés egyátalán nem volt hiábavaló vagy unalmas. Persze azért a személyes példákat jobban élveztem, szerencsére ezekből is tengernyi akadt. A legjobb indok viszont, hogy miért is kellene lényegesen több embernek kézbe vennie - bár amúgy is felkapott mű -, az az általánosság. Merem feltételezni, hogy minden családban öröklődik valamilyen trauma, amelyről talán nincs is tudomásunk. Ezáltal pedig megvan a tovább "kísértésére" a legnagyobb esély. Ez a könyv azonban megmutatja a lehetséges megoldást, első lépésként persze a felismerést és elfogadást. Hiszen a múlton már nem tudunk változtatni, de ez nem zárja ki a beszélgetést régi sérelmekről. Csak így tudjuk ténylegesen megérteni saját magunkat, továbbá nyilvánvalóan közelebb kerülhetünk a felmenőinkhez. Úgy gondolom, ezekkel a mondatokkal tudnám kifejezni az élményeimet Orvos-Tóth Noémi alkotásáról. Rendkívülien megkomponált, mindenképpen megér egy (inkább több) olvasást.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése