A történet
Főszerepben Linus Barker, egy gyermek jólléti ellenőr, aki immáron sok-sok éve űzi foglalkozását. Nem véletlen, hogy legfelsőbb vezetés őt bízza meg ezzel a titokzatos feladattal. Mindössze egy vonatjegy, és néhány sivár akta, amivel útjára bocsátják a Marsyas-szigeteki árvaházba. Bár hosszabb időt kell itt töltenie, mint eddigi küldetésein; és a gyerekek sem mindennapiak, Linus igyekszik tökéletes munkát végezni. Tehát tárgyilagosan megfigyelni. Ami mondjuk nehézkes lehet, ha az embert naponta fenyegetik különféle halálmódokkal...
Személyes vélemény
Muszáj azzal kezdenem, hogy igazából véletlenül került hozzám ez a könyv. A Metropolis Media Kiadó munkatársa volt olyan kedves, és mikor a Mi baj történhet? c. kötetet küldték nekem recenzióba, felajánlotta, hogy ezt is belerakja a csomagba. Tisztában vagyok a friss megjelenésekkel, így ennek is már utánanéztem előtte, szóval leírtam, hogy engem nem annyira fogott meg, és őszintén szólva jobban örülnék xy könyvnek.
Mikor a csomagot bontottam ki, meglepetten tapasztaltam a félreértést. Gondoltam, ez az alkotás jobban szeretne engem, mint én őt😄
Így került tehát a polcomra.
Az első 30-40 oldalt szörnyen nem élveztem. Linus életét és munkáját (bár e kettő szinte ugyanaz) végtelenül unalmasnak állították be. Persze értem én, hogy kell egy jó mély gödör, amiből a történet végére hegy lesz, de ez szürreális volt. És én ezt introvertáltként mondom.
A munkahely... Hát ezen már csak nevetni tudtam. Annyira tipikusnak bizonyult minden: a zsarnok főnök; a lábtörlő, szintén elvetemült titkára... Lehet azt igényesebben is érzékeltetni, ha valaki nincs megelégedve az életével. Bár, tekintve, hogy Mr. Barker mennyi ideje tűrte ezt, nem mondanám, hogy fenntartásai voltak.
És aztán jött az utazás - ami egyértelműen egyik pillanatról a másikra következett be. A szigeti mágikus lények - nagy meglepetésemre - felüdülést hoztak a történetbe. Úgy általánosságba véve egyáltalán nem rajongok a gyerekekért, de az árvaházban élők közül mindegyik szimpatikusnak bizonyult. Roppant viccesek voltak, és olykor persze sajnálni valóak. Szóval az író az ő karakterüket alaposan felépítette. Természetesen Linus szíve is kezdett meglágyulni.
Figyelem, a következő sorok spoilert tartalmaznak!
Na, és a történet befejezése... A nyilvánvalónál is tényszerűbb volt, hogy Calliope és gazdája végül a szigeten fognak kilyukadni, szóval csavarról aligha beszélhetnénk. Viszont, ami kivágta nálam a biztosítékot, hogy Linus a "mert kell" érvvel elment; és pár hét múlva gondolt egyet, felmondott, majd mindenki boldogan élt, míg meg nem halt. Tehát kérdem én, hol a fenébe maradnak a logikus görcsölési lehetőségek, amiken mondjuk apellált három hétig? Csak afféle apróságok, hogy akkor ő hivatalosan hol dolgozik? Honnét lesz pénze? Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ilyenek fel sem merültek. Az idegrendszerem érdekében pedig jobban járok, ha elengedem azt, hogy egy hónap alatt milyen könnyedén meg lehet tanulni a semmiből magabiztosnak lenni, vagy épp gnómul és sárkányul beszélni.
Spoiler vége
Ha valaki elképesztően meseszerű, könnyed történetre vágyik, remek választás. Nagy valószínűséggel ajánlanám 8-12 éveseknek. Sajnos pont abban a korosztályban vagyok, aki ebből már kinőtt; de előreláthatólag még egy bő évtized, mire mosolyogva, nosztalgikus gondolatokkal tele tudná olvasni.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése