Az Ackroyd-gyilkosság
A fülszöveg alapján nem gondoltam erre, de hamar rájöttem, hogy a környezet meglehetősen hasonlít A titokzatos stylesi eset-hez: a központban egy család, újraházasodásokkal és egyéb drámákkal. Szerencsére ez a kezdetektől fogva mellékes volt, nem éreztem, hogy tök ugyanaz a sztori. Márcsak azért sem, mert ebben a kötetben az egész falut megismerjük, a helyi doktor szemszögéből bemutatva. És mert a nyomozás még az eddigieknél is fordulatosabb.
Ahogyan arra Poirot is sokszor - de talán nem elégszer - felhívja a figyelmet, mindenkinek van rejtegetnivalója. És természetesen a végzetes estéhez is kötődik jó pár ezekből a hazugságokból. Mindemellett egy olyan tökéletes bűntett megy végbe, ködös előzményekkel, hogy az úritököt termesztgető detektívnek fel kell kötnie a gatyáját.
Teljesen eldobtam az agyam, azt hiszem. Lenyűgözően bonyolult füllentések, érdekek között ott rejtőzik az igazság. A teljes igazság. Ami, aggodalmaim tárgyát képezve elkezdett kissé hamar rekonstruálódni, mígnem Poirot meséje közben egyre és egyre egyértelműbb lett a gyilkos kiléte.
A film azonban ehhez képest inkább csalódás volt, az ikonikus jeleneteket szinte kitörölték.
A nagy négyes
Rögtön azzal kezdem, hogy először láttam az adaptációt, így úgy gondoltam, annyira már nem lesz érdekes oldalakon át részévé válni a történetnek. Bár leendő érzésemet eltaláltam, okát nem éppen. A film maximum annyiban befolyásolta az olvasási élményem, hogy sokkal fantáziadúsabb volt, mint az eredeti alkotás. És akkor mi is tette alacsonnyá Agatha Christie 4. könyvét a többi között? Hogy valódi rejtély nem igazán létezett.
A fülszöveg - rövidsége lévén mondhatni - sajnálatos módon teljesen összefoglalja azt a párszáz oldalt. Négy különös személy, talán a legmisztikusabb a Négyes, a nagy Négyes. Az alap koncepció remek, és ott a briliáns karakter, a személytelen Négyes is, mégis, a könyvnek kétség kívül hiányosságai vannak, amiket a film betölt. A vásznon pontosan kiderül, kik is a négyes tagjai, és milyen meglepő céllal alapult meg ez a hatalommal bíró szervezet. Szóval összességében nem rossz mű, de azt megállapíthatjuk, hogy a forgatókönyvíró csiszolta Agatha Christie-s gyémánttá.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése