Ugrás a fő tartalomra

Dragomán György: Máglya - könyvértékelés

A történet

Egy kamaszlány szemszögéből látjuk a cselekményt, aki egyben a főszereplő is. Rengeteg problémáját megismerjük; kezdve a szülei elvesztésével, a kirekesztéssel, amit mindenhol megkap. Mindemellett szépen lassan bemutatásra kerül nagymamája sötét múltja. És persze egy-két hétköznapi, boldog pillanatba is betekinthetünk általuk. Amikor megfeledkeznek a bánatukról, halottaikról. Ugyanakkor kicsit a részévé válhatunk egy bukott rendszer utáni világnak. Szabadság és reszketés járja át az olvasót Emma narrálása alatt.

Személyes vélemény

Most fogom a fejem, és nem tudom, hol kezdjem. Ez mégis mi a fene akart lenni? Fogalmam nincs, hogy az író más alkotásai is ilynek-e, ez volt az elsőkönyvem tőle, és nagy valószínűséggel az utolsó is.

És én még örültem, hogy ez is bekerült az idei Arany János Verseny könyvei közé. Hogy de jó, egy kamaszlány mindennapjai. És hogy milyen klassz, még egy alattomos diktatúrát is halványan felvázol. Ha valaki még azt is elmondta volna nekem, hogy mennyi keszekusza gondolata van ennek a lánynak, tapsoltam volna örömömben.

Szóval elkezdtem olvasni, és egyszerűen untatott. Olyan sok értelmetlen, lappazarló jelenet van benne, hogy azt meg sem tudom számolni. Ha ez a mű fele ekkora terjedelmű lenne, az talán megnövelné a pontszámot, amit adok rá. De így, hogy 400 oldalnál is tovább van húzva…

Az elején (sőt, még tovább is) Emma eléggé gyerekesen viselkedett, aztán meg jött „az első komoly szerelme”.

Figyelem, a következő sorok spoilert tartalmaznak!

Az intézetben konkrétan gyűlölte az egyik nevelőnőt, mert ő adta tudtára szülei balesetét. Ezzel nincs semmi baj – nyilván van, de ez a viselkedés gyakori kisgyerekeknél – , csak a könyv végén gyakorlatilag úgy lett beállítva, mint az elrettenthetetlen szuperhős. Ő, aki nem mert kiállni magáért, mikor Krisztina rugdosta. Ő, aki azért utálta legjobban a padtársát, mert Iván körülötte legyeskedett.

Először egyébként azt hittem, Dragomán György Ivánt szánta neki; de ahogy egy picit is jobban megismerhettük a személyiségét, imádkoztam, hogy ne így legyen, mert akkor már tényleg felrobbanok a „Miért?”-ektől. Micsoda „szerencse”, nem így lett, mert egyszercsak feltűnt Péter. Aki ugyebár harcolt a forradalomban, tehát gyanítom, elmúlt 18 éves. De Emma saccolása szerint is minimum tizedikes. Javítsatok ki, mert tényleg nem vagyok tisztában (azzal a nem is olyan régi) kor szokásaival, de mégis mit szeretett volna egy 13 éves lánytól? Itt elég lenne kérdőjeleket hagynom, mert ez a kapcsolat a szememben nagyjából ennyinek bizonyult.

Spoiler vége

És amit már végképp nem tudtam hova tenni, az a nagymamája kuruzslószerű ténykedései. Minek!? A kommunizmus utáni takarítás zajlik a háttérben – ami amúgy számomra az egyetlen érdekes szál volt –, és akkor azt úgy vegyem komolyan, hogy a nagymamája varázsolgat? Katasztrofális. Persze ebben néha benne volt annak az érzékeltetése, hogy szinte már Emma sem tudta, mi a valóság. Hangsúlyozom: néha. Általában meg olyan érzésem támadt, mintha egy boszorkánnyal élne együtt. Akinek egyébként mindig vigyázba kellett állni.

Sosem éreztem még azt, hogy egy könyvet nem volt érdemes elolvasni. Mert mindig lehet találni akárcsak egyetlenegy szót/mondatot/részt, ami hasznunkra válik. Egyszerűen nincs olyan alkotás, amely ellenpéldával tudna szolgálni. De azt mondhatom: csak hangyánit vesztettem volna, ha soha nem kerül a kezembe a  Máglya.


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy elolvastad, ha van kedved, ezeket is nézd meg! :)

Vágyi Petra: Sémáink fogságában - könyvértékelés

Azt hiszem, minden könyvmoly el tudná panaszolni, mennyi alkotás várja őt a polcon/kívánságlistán, hogy végre elolvassa. És sokunknál vannak kifejezett műfajok, amelyek berkeiben tágítani szeretnénk olvasottságunkat. Ilyen számomra például a pszichológia. Ismereteim - és érdeklődésem - e téren tavaly kezdődtek. Sajnos nem büszkélkedhetek felhalmozott önsegítő könyvek kupacával, de sokkal jobban belemélyedtem a témába azóta.  Ezt a kötetet egy nézelődés során pillantottam meg. Érdeklődtem a sémák iránt, hiszen igazából mindenkinek vannak. És mik is ezek? Folyamatosan ismétlődő, igazságnak hitt berögződések, melyek sajnos a hosszútávú boldogság útjába állnak. Adnak egy keretet a viselkedésünknek bizonyos szituációkban. A hétköznapokban is hallottam már használni a séma szót, a sablon szinonimájaként - így talán könnyebb a megértése a fogalomnak. Rettentően érdekes, hogy az agyunk hogyan irányít minket múltbeli cselekvéseket alapul véve, melyek valamikor nagyon hasznosnak bizonyultak, de
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Egy történet vége - befejezem a blogot

Így az év végéhez közeledve nemcsak fizikailag, de sok más tekintetben is nagytakarítást végeztem. Rengeteg mindent volt időm átgondolni, így a blog kérdését is. Már egy ideje gondolkoztam rajta, hogy abbahagyjam. Minden egyes könyvről bejegyzést írni nem kis erőfeszítésembe került, nem is említve más témákat. (Ezekre jóformán alig maradt időm, mint az észrevehetitek.) Szerettem volna több nyelvtani érdekességet, és mindenféle ajánlót írni, és mégis: mikor arra gondoltam, hogy le kéne ülnöm összerakni azokat a bejegyzéseket, egyáltalán semmi motivációt nem éreztem. És ez egyre inkább jellemző lett: a bejegyzések elkészítése inkább feladattá vált, teherré, mint élvezetes hobbivá. Ez persze kezdetben nem így volt. Az első években annyira lelkes voltam, emlékszem, alig vártam, hogy végre megjelenjen egy blogbejegyzés, mert már meg volt írva a következő kettő. Volt olyan időszak, amikor heti 2-3 bejegyzés is kikerült. Idén pedig, nos, elég csak ezt az utolsó felét nézni az évnek: teljesen
Megjegyzés küldése
Elolvasom

James Clear: Atomi szokások - könyvértékelés

A könyv, amire annyian esküsznek. Legalábbis én pszichológiai témában annyit láttam az utóbbi időben a közösségi médiában, hogy felkeltette az érdeklődésemet. A nyaramat egy összeszedettségre motiváló kötettel szerettem volna kezdeni, ezért június elején be is szereztem James Clear világhírű művét. Nagy meglepetésemre az első oldaltól fogva izgalmas volt.  Persze a pszichológiai könyvek érdekesek, és egy-két tény figyelemfelkeltő lehet bennük, esetleg egy frappánsan megfogalmazott mondatot nem tudunk kiverni a fejünkből, de hogy izgalmasak legyenek, ráadásul rögtön, ahogy belekezd az ember... Teljesen váratlanul ért. Az író a saját történetének bemutatásával indítja a könyvet, azon a ponton, mikor egy balesetnek köszönhetően az élete megváltozott. Ez a pár oldal tökéletes bevezető, és egy képet is ad arról, ki áll a sorok mögött. Ezután az alapokkal ismereti meg az olvasót, mik is azok az atomi szokások. (Meg úgy a szokások egyáltalán.) Feltárja előttünk képletét a szokások kialakulásá
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Szabó Magda: Abigél - könyvértékelés

A történet Szerintem senkinek nem kell bemutatni Szabó Magda nagy klasszikusát, amiben a 15 éves Ginát és az árkodi internátust ismerhetjük meg. A főhősünk apja egy eleinte titkolt indok miatt gyakorlatilag teljesen kizökkenti lányát a mindennapjaiból, de legfőkképp a régi iskolájából. Új élet, új szabályok, új emberek várnak a református nevelde zárt falai között, Ginának egy abszolút más világ. Pesten körülötte forgott minden, és persze ott volt Feri is... A Matulában pedig meg kell tanulnia jól viselkedni és hallgatni is. Felépítése Zseniális. Aprócska kis gondokkal kezdődik a történet, hogy például nem lehet nála a retikülje, kötelező az egyenruha (stb.). És aztán hirtelen már a szökés tervezésének a kellős közepén vagyunk, a könyv végén már halálesetek és mérhetetlen nagy titkok is felbukkannak. Egyetlen dolog volt, ami nagyon nem tetszett: a ki nem fejtett fontos részletek. Mármint az írónő néha befejezetlenül utalt dolgokra - de hangsúlyozom, csak utalt - például egy fejezet
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Stephanie Garber: Caraval - könyvértékelés

A történet Biztos rengetegen ismeritek az alap story-t, miszerint Tella és Scarlett, két testvér áll a középpontban, ebből is inkább Scarlett. Régóta vágyuk, hogy eljussanak a semmihez sem hasonlítható Caravalra, főleg mióta anyjuk elhagyta őket, és apjuk kegyetlenkedéseit kell elviselniük. De mikor a merész Tella végre megtalálja az alkalmat, Scarlett még akkor is hezitál. Az oka pedig csak a gróf. Aki szerelmes leveleket ír neki. Aki eljegyezte. Aki elmenekíthetné őket arról a szerencsétlen szigetről, az apja elől. Akivel még sohasem találkozott... Végül is egy matróz segítségével eljutnak a varázslatos Caravalra. Csak egy bökkentő van: nem együtt. Kiderül ugyanis, hogy Tella elég nagy szerepet kapott az idei játékban. Persze ez csak egy játék, nemde?  Felépítése Az eleje kicsit unalmasan indult számomra. De miután beindult a játék, onnantól már nem lehetett letenni a könyvet. A titkok, a kínos és veszélyes helyzetek a könyv végéig izgalmas cselekményszálat szőttek. És természetesen
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Mogyorósy Révész Zsuzsanna: Érzelemszabályozás a gyakorlatban - könyvértékelés

Érzelmek. Dolgok, amik megtörténnek velünk. Ami viszont szerintem sokkal fontosabb: hogyan reagálunk rájuk? Mogyorósy Révész Zsuzsanna kifejti, miért jó, miért ad biztonságot, ha képesek vagyunk megfelelő reakciót adni a bennünk lévő érzelmekre. Ír az öngondoskodás fontosságáról, és ezzel együtt természetesen az érzelemszabályozás fontosságáról is. Természetesen ez is egy tanulható kézség, és biztosan sokan vagyunk, akik nem sajátították el. Pedig a belső nyugalom, biztonság a boldogságunk feltétele. Ezért gondolom, hogy szuper témával foglalkozik a szerző, és tényleg nagyon részletesen elmagyaráz mindent az érzelemszabályozásról.  A könyv háromnegyedétől, a hetedik nagy fejezettől pedig a gyakorlatról van szó. Típusokra, és mindenféle szituációkra bontva olvashatunk egy csomó gyakorlati feladatról. Vannak például a jól ismert légzőgyakorlatok, de akár a gondolatainkkal is játszatunk, imaginációs gyakorlatok segítségével is vissza tudunk térni a jelen énállapotába. Egyik kedvencem a bi
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Kiket érdemes követi? - önfejlesztés

Úgy gondolom, fontos megválogatni, kinek és minek szenteljük az értékes időnket, ezért igyekszem figyelni arra, kiket követek. Ha ti is hasonló állásponton vagytok, akkor hadd ajánljak 4 tartalomgyártót, akik munkássága az utóbbi időben lenyűgözött. Beszélnünk kell! podcast Az egyik indok, amiért egyáltalán ezt a bejegyzést írom, az a WNM magazin Beszélnünk kell! című podcastje. Ha pszichológiáról van szó, akkor ez az egyik személyes kedvencem. Már pár éve figyelemmel kísérem, szinte az összes epizódot meghallgattam a négy évadból, és a rajongásom továbbra sem apad. Mint már azt párszor említettem a blogon, Orvos-Tóth Noémit mint klinikai szakpszichológust nagyon szeretek, mindig élvezettel hallgatom. D. Tóth Kriszta pedig elgondolkodtató, logikusan felmerülő, és helyenként lazább, személyesebb kérdéseivel azonnal elnyerte a tetszésem. Ez a páros szerintem kitűnően működik együtt, és roppant érdekesen beszélget pszichológiai témákról.  Egyedül a mennyiséggel nem vagyok meg
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Szophoklész: Antigoné - vélemény

Dráma, dráma... Hogy mennyire nem nekem való műfaj - gondoltam eddig szilárdan. De mondjuk az előbbihez képest, és figyelembe véve, hogy kötelezőként vettem kézbe, egész jó élményt adott. A történet egyébként - a számomra elcsépelt, tragédiában lubickoló végétől eltekintve - megnyerő volt. Király, aki értelem szerűen hatalommal bír, és vele szemben menye, egy nő - aki abban a korban amúgy is szemrebbenés nélkül le van nézve. Zseniális vitát folytatnak le egy halott ember jogairól, talán a kedvenc részletem, mikor szócsatáznak. Antigoné természetesen eltemettetné bátyját, megadva a végtisztességet, Kreón pedig sokkal inkább megvetést szabott ki a holttestre. Hiszen bűnösnek ez jár, állítja. És bizony az uralkodót nem érdekli semmi, olyannyira, hogy még fia feleségét is elítéli ellenszegülésért. Sőt, leszármazottjával is összeveszik - ami egyébként szintén figyelemreméltó jelenet -, míg végül egy bölcs az, akinek hallgat a szavára. Csakhogy már késő. Kreón roppant véres példán keresztül
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája - könyvértékelés

A történet Rögtön Whitechapel-ben találja  magát a kedves olvasó, és London ezen részének nem csak a kísértetiesség miatt nem volt jó híre azokban a bizonyos 19. század vége feli években. Természetesen ez még igencsak semmi, jobban mondva elhanyagolható valami a könyv első fejezeteiből, mert ahogy azt már a St. Mary-től megszokhattuk, ők egyik átkozott dologba botlanak bele a másik után, miközben ide-odaugrálnak az időtengelyen. (Ami még véletlenül sem időutazás, nem, nem, hiszen az az amatőröknek való!) Az intézet érdekében akár rettentően kockázatos ugrásokat is képesek végrehajtani, ezzel olyasmire vetemedni, amit azelőtt sosem próbáltak. Személyes vélemény A kötetet recenziós példányként kaptam a  Metropolis Media Kiadótól , amit innen is nagyon szépen köszönök nekik❤️ Ettől függetlenül a véleményem természetesen saját :)  Valószínűleg sokkal több eszeveszett menekülést kísértem végig, és örömömre szolgált, hogy nagyjából részletesebbek voltak a kalandok. Eddig sem értettem, hogy m
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Baráth Viktória: Az igazság ára - könyvkritika

A történet Hazugságok tömkelegébe csöppenünk, ahol már Hannah sem tudja eldönteni, hogy vajon mi történhetett. Végre teljesen sínen volt az élete, és egy letartóztatás most mindent felkavart. Ismét nem tudja, kiben bízhat, de ez már a munkájával jár. Azonban a munkája most már a magánélete. Nyomoznak és kutakodnak, folyton-folyvást dilemmába esik, hogy biztosan bele akar-e keveredni élete legnehezebb ügyébe egy olyan ember miatt, aki talán csak hazudott neki. Rájön, hogy az igazság árát bizony meg kell fizetni. Személyes vélemény Nos, ez a kötet kezdődött a legizgalmasabban. A fülszövegtől már szó szerintem előre féltem, nem akartam, hogy csúnya vége legyen, mert akkor valószínűleg az a keserű utóíz jutott volna eszembe egy két harmadát tekintve jó sorozatnak. De végül is tetszett, főleg hogy feltűntek ismerős szereplők. Nem mintha Elliot hiányzott volna, de azért az nem úgy van, hogy elköltözik az ember, és kész vége, a legjobb barátja eltűnik a képből. Szóval ezt a szálat is lezárta
Megjegyzés küldése
Elolvasom