A történet
Egy arab fiú, Momó meséli el a történetét, ami bizony nem volt neki gyerekjáték. Amióta csak az eszét tudja, Rosa mamával, a szakmájából kiöregedett zsidóval és pártfogoltjaival él. Gyermekkora nem igazán volt, ámbár még felnőttnek sem mondható, éppen ezért érdekes az ő szemszögéből a világ. Egy kíváncsi kiskrapek, akinek vannak bálványai, na meg persze kérdései.
Személyes vélemény
Ezt a könyvet biztos, hogy magamtól nem vettem volna kézbe. De aztán, mikor belekezdtem, egészen különlegesnek tartottam. Hogy ez nem egy mindennapi történet, az biztos. Mint ahogy már feljebb írtam, a narrátor személye zseniális. Bár sajnos olyan hatalmas mértékben nem tudtam megszeretni, mint a legtöbben. Imádnivaló helyett inkább sajnálnivalónak gondoltam. Egy szeretethiányos, szülő nélküli léleknek, akinek valamilyen szinten fel kellett nőnie. Aki jóformán csak sanyarúságot kapott az élettől.
A kapcsolatuk Rosa mamával megint csak nem hétköznapi: annak ellenére, hogy szeretett borsot törni az orra alá, kedvelte is az öregasszonyt. Sosem mondták ki, de egyfajta anya-gyerek viszony alakult ki köztük, az évek során. Volt még pár szereplő, akik közel kerültek a szívéhez, noha ezt feléjük sem igazán mutatta ki.
Nincs több ötletem, mit lehetne még mondani erről az alkotásról. Tömör szomorúság és fájdalom, amin néha lehetett mosolyogni, mert alkalomadtán boldogságra is van ok. Általában azonban a Momóval hasonló helyzetű embereken gondolkozik az olvasó, akik mások tudta, segítsége nélkül léteznek.
Ui.: Az író egyébként ismert volt még Romain Gary álnéven is, de a valódi neve Roman Kacew.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése