Nem tudom, eddig miért nem nyitottam a regényen kívül nagyon más műfaj felé. A daraboknak van egy sajátos formájuk, ami talán csak a színpadon tud teljesen kibontakozni. Ez persze nem azt jelenti, hogy írásban nem élvezhető, csak a helyszínek, a szereplők érzései sokkal világosabban kivehetőek, mint a lapon.
Ez a mű egy üdítő, pozitív csalódás volt. Bár bevallom, mindössze addig volt unszimpatikus, míg meg nem láttam, hogy társadalmi vígjáték. A humorra számítva megörültem. Sajnos még nem olyan sok darabot láttam életem során - és ugyebár csak egyet olvastam -, de azokból a szórakoztató pillanatok lettek a kedvenceim. És hát ez... fergeteges volt!
Annyit nevettem a félreértéseken - amit az olvasó/néző átlát, a szereplők viszont nem -, akár szándékosak voltak, akár nem. Mert bizony Liliomfi uraságot nem kellett félteni, úgy csavarta a szálakat, ahogy neki tetszett. Nála jobb színészt és főleg improvizálót nem hordott még hátán a Föld.
Persze akadt egy kis dráma is a szerelmi szálak körül, de még ebbe is csempészett nevetnivalót az író. Leginkább a karaktereit tette viccessé, akik az amúgy is röhejes helyzeteket csak fokozni tudták.
Egy szó mint száz: így kell feldobni egy unalmas hétköznapot, kevesebb mint száz oldalban. Remélem, egyszer lesz alkalmam színházban is megtekinteni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése