A történet
Pierre Anthony megmondta: az életnek semmi értelme. És eképpen cselekedett. Elhagyta osztálytársait ezekkel a szavakkal, viszont ők mindenáron be akarták bizonyítani neki, hogy márpedig rengeteg minden van, amiért érdemes létezni. Nekiálltak hát összeszedni dolgokat, melyekhez fontos szerepet társítanak. Egyszerű kis vitatémából vérre menő harc lett...
Személyes vélemény
Kíváncsi voltam, milyen szemszögből mutatják majd be ezt az elképzelést. Mert aki azt mondja, az életnek semmi értelme, megértem. Hogy is lehetne másképp? De hogy is lehetne, hogy minden egyes pillanat ne számítana?
Kicsit máshogy volt megrázó ez a könyv, mint ahogy azt írták. Arra számítottam, hogy tényleg rettentően az ember fülébe ültetik a bogarat, arról: ez az egész egy nagy semmi. Nem mondom, Pierre erősen próbálkozott osztani a nézeteit, de a másik tábor kavarta fel inkább a gyomrom. Az osztály többi tagja, akik szó szerint bármit megtettek, hogy az ellenkezőjét bizonyítsák. Nem is Anthonynak, hanem maguknak. Legalábbis a narrátor lány gondolatai alapján ez színtisztán levehetőnek bizonyult.
Ez a könyv tele van sötétséggel és gonoszsággal, ami méginkább ijesztő annak tudatában, hogy tizennégy évesek tették ilyen feketévé. Pár jelenetnél nem akartam olvasni, nem hittem el, mi mindenre képesek. Gyakorlatilag határtalanul gyarapították a Fontos Dolgok Halmát.
Hitegették magukat, de egyszer sem voltak képesek egy normális érvet megfogalmazni, és minden, ami a másik oldalt képviselte, gyűlöltek. Szánalmasan gyerekes viselkedés.
Nem tudok többet írni. Ez sokkolt és fájt. Bár kötelezőként (egy bizonyos kor felett) szívesen olvastatnám, mivel tanulságos, akármilyen irányba történt is ez a mély benyomás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése