Akik követnek Molyon, azok láthatták, hogy sok - szörnyen sok - ideig olvastam ezt a könyvet. Idő hiányában - és talán olvasási válságban - 2 hónapig húztam. Tavaly pont ugyanekkor, újév környékén fejeztem be a sorozat első kötetét, és nagyon vártam a folytatást.
Ezt a masszív 800 oldalas alkotást a kiadó inkább ketté szedte, és mindkét példányt a sorozathoz illő, szépséges borítóval látta el. Egyébként a kötetet recenziós példányként kaptam a Metropolis Media Kiadótól, amit innen is nagyon szépen köszönök nekik❤️ Ettől függetlenül a véleményem természetesen saját :)
Miután az Alkimista lányának különleges esete egy levéllel zárult le, kérdés sem volt, hogy a második rész Lucinda van Helsing megmentéséről fog szólni. Az egész történet egy nagy európai utazás, ami azért is érdekes, mert Goss szélesíti a látószöget: Anglia mellett kedvenc hölgyeink felfedezik Stájerországot, Bécset és az Osztrák-Magyar Monarchiát is. Másfelől, ahogyan arra Mary is párszor utalt, ez nem az a kaland, amikor menekülnek és az életükért harcolnak egész nap, de végső soron este hazamennek a Park Terrance 11-be. Pedig mennyire szerették volna, ha a rémisztő hajszák után Mrs. Poole várta volna őket finom vacsorával... De az írónő nagyobb kihívásokat tartogatott nekik, messze az otthonuktól.
A jól eltervezett menekítési akció természetesen nem épp úgy sikerült, ahogy azt gondolták, és gyakorlatilag minden helyzetben változtatni kellett a stratégián egy nem várt tényező - vagy személy - felbukkanása miatt. És ha már a személyekről beszélünk: a szereplőgárda egy komplett színpaletta volt. Számos régi ismerős feltűnt, melybe benne foglaltatnak a nemkívánatosak is. Ugyanakkor nagy szerepet kapott Sherlock egyik jó barátja. A hölgy, akinek a karaktere maga a merészség definíciója, és aki mindig - de tényleg mindig - ott termett, ahol szükség volt rá.
Egy terjedelmes részben a regény első felében több szálon fut a cselekmény, ugyanis az Athéné Klub tagjai kettéválnak. Aggodalomra semmi ok, nemigazán dominál egyik csapat sem. Ezt az is bizonyítja, hogy váltásnál, mikor visszacsöppentem a másik oldalra, rá kellett jönnöm, hogy el is felejtettem, mennyire izgalmas helyzet zajlik éppen.
Ami azonban mindennél izgalmasabb, hogy jópár szereplőről derültek ki újdonságok, az Athéné Klub tagjainak meglepetésére. Jól ismertnek hitt, kedves múltbeli emlékhez köthető személyek is megmutatták valódi kilétüket. És már egyre jobban érezhető, hogy az egész mindenség: életek, munkák, régi ismerősök egy helyre futnak össze. Egy közös pont, melynek szálai bele vannak ágyazva az összes oldalba. Hölgyeim és uraim: a Société des Alchimistes. A társaság, mely eddig csak Mary, Catherine, Justine, Diana és Beatrix életében töltött be törvényszerűen fontos szerepet. A társaság, mely több, mint ahogy az eddigiekben megismertük.
Ennek realizálása közben azonban alkalomadtán egy napsütéssel tarkított sétára is jutott ideje kedvenc hősnőinknek, így az olvasó megismerhette például Bécs utcáit. A prímet persze Budapest vitte, ahol többek között a Gerbeaud cukrászdának kínálatát tárta elénk az írónő. A részletes leírások rajongóinak örömére mi, olvasók megejthetünk egy könnyed sétát a több mint 100 évvel ezelőtti fővárosban.
És végül, ezt a több százoldalas monstrumot összegezve, megállapítható, hogy az első regény csak egy szeletet mutatott, egy erős és vakmerő női csapatot, tele kérdésekkel. Viszont ennél jól érzékelhetően többet tárt az olvasó elé Theodora Goss ebben a könyvben. Már nem csak egy elvetemült tudóstársaságról van szó, hanem egy új 19. századi világképről. És eme fantáziálás teljes kibontakozását már nagyon várom a trilógia utolsó részében - ami az angol fülszöveg alapján ütős lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése