Gyilkosság az Orient Expresszen & Miért nem szóltak Evansnak? - Agatha Christie maraton

Szégyelletesen sok ideje olvastam Agatha Christie-től, és ha valakinek emlékeztetés kéne, hogy mi is ez a "maraton", az ide kattintva elolvashatja.

Gyilkosság az Orient Expresszen

A leghíresebb gyöngyszemhez is eljutottam, mely a mára már ismét működő Venice-Simplon Orient Express-en játszódik. (A nem milliomos rajongókat azonban el kell keserítenem: piszok drágák a jegyek.) Áltagos nyugdíjba vonult detektív lévén Poirot nem keresi a bűntényeket, de azok értelemszerűen mindig megtalálják őt. Így csöppen bele egy férfi megölésébe, akinek a gyilkosa nagy valószínűséggel a vonaton van. Nem is jöhetne jobbkor egy hóvihar, ami addig hátráltatja a továbbhaladást, hogy a belga nyomozó többször is kifaggat mindenkit. Mennyi különböző származású, különböző társadalmi osztályba tartozó ember - akiket Agatha Christie szokásához hűen mind gyanúba kever.

Nos, ezt most a saját legnagyobb meglepetésemre is mondom, de igazából kitaláltam. Persze, a pontos elkövetés momentumait és azok sorrendjét esélytelen bármelyik Christie regénynél helyre tenni az ember fejében, de a gyilkos. Az nyilvánvalóvá vált. 

Figyelem, a következő sorok spoilert tartalmaznak!

Mármint ugye gyilkosok... Őszintén szólva elég sokszor szoktam gyanakodni, hogy egy adott bűntényben mindenki benne van. A könyv vége felé pedig már biztos voltam benne. Falaztak egymásnak, hitelen mindenki elkezdett vallomásokat tenni... Bár a köztük lévő kapcsolatot nem tudtam hová tenni. Arra tippeltem, biztos van egy főszervező, aki lefizette őket. 

Spoiler vége

A David Suchet főszereplésében készült adaptáció vége dramatikusabb volt, mint a regény nyugodt lezárása. Boncolgatott egy fotos emberi kérdést, és így sokkal nyomasztóbb volt az utolsó jelenet. Az impozáns látványvilág miatt érdemes megnézni a 2017-es, Kenneth Branagh rendezésében készült filmet.

Miért nem szóltak Evansnak?

Ez egy rendhagyó könyvként kerül be az Agatha Christie maratonba, ugyanis ezúttal nem a vérbeli profik (Poirot és Miss Marple), hanem két fiatal, Bobby és Frankie derít fényt egy gyilkosságra. Bobby, a lelkész fia talál rá a haldokló férfira, aki a címben szereplő jelentéktelennek tűnő mondattal távozik az élők sorából. Egyszerű balesetnél nem is gondol senki többre, de a pezsgő, izgatott, kalandvágyó Frankie örömére barátjának be kell látnia, hogy valami alattomos rejtélynek lettek résztvevői.

Ez a kötet megvan nekem, ezért gondoltam, hogy miért is ne olvasnám el. Ebből a szándékból két jó nagy meglepetést tartogató cselekvés lett: egy délután alatt elolvastam több mint 250 oldalt, amiből mégcsak egy kevéssé sem is hiányoltam a belga kis detektívet, vagy az eszes vénasszonyt.

Őszintén szólva a regény felét elhagyva vettem észre, hogy elszállt az idő - meg ugyebár az elolvasott oldalak mennyisége -, és nem is volt kedvem abbahagyni. Annak ellenére, hogy imádom Agatha Christie két ikonikus karakterét, eszméletlenül jót tett ez a vérfrissítés. Már csak az is, hogy két "nyomozó"volt, és együtt, hangosan gondolkoztak; megváltoztatta a dinamikát.

A film nyilvánvalóan egy összecsapott katyvasz, de hát, mit is vártunk? Egyes szereplők létezését ignorálja, de ugyanakkor a könyvtől eltérő új szál felépítésére van ideje.