E. Lockhart: A hazudósok - könyvértékelés

Már egy jó ideje halogatom ennek a könyvnek az értékelését. Kicsit szíven ütött. Láttam TikTokon emberek reakcióját, de nem gondoltam volna, hogy ennyire kiborító lesz.

Hiszen hogyan lehetne nem happy end - gondoltam naivan, nem tisztába lévén a ténnyel, hogy ez egy thriller -, ez csak egy nyári történet, amiben mindenki hazudik, lesz egy kis dráma és kész.  Nos, valóban nyári történet, igazi szabadságot sugározó ifjúsági regény. De azért a "kis dráma" közel sem leírható e szavakkal...

Porondon a Sinclair család - nagyszülők, három lányuk és persze unokák -, és az ő csodálatos beechwoodi magánszigetük. A tökéletes, magas, szőke ideálok, akikre a fél világ irigykedik. Nyilván a színfalak mögött már kevésbe mosolygósak, és idejüket a kifelé irányuló produkcióra fordítják - már amikor nem egymást sértegetik.

A történetet Cadence meséli el, a legelső unoka. A Hazudósok egyik tagja, Mirrennel, Johnnyval és Gattel együtt. Első kettő unokatestvére, utóbbi pedig nem vérszerinti, de mondhatni családtagja. A balhés négyes, akik mindig összetartanak.

Igazából a napsütéses, tengerparti érzet még meg is lett volna, viszont Cadence balesetet szenvedett. És inentől minden megváltozott. A könyv nagyrésze arról szól, ahogyan próbálja kideríteni, mi is történhetett közvetlenül a baleset előtt. A két évvel utáni nyáron tér csak vissza, viszont senki nem hajlandó válaszolni erre a kérdésére, még a Hazudósok sem. A környezet, ismerős dolgok hatására szépen lassan jönnek vissza az emlékei; és mikor ráébred a teljes igazságra, az egyfelől megvilágosodásszerű pillanat, melyben minden tisztázódik, másfelől örök életére ránehezedő teherrel látja el.

Be kell valljam, vagy 5 féle összefoglalót, véleményezést olvastam el, mire teljesen tiszta lett az események ideje. Legközelebb nem követem el azt a hibát, hogy a szöveg taglalását kihasználva szinte siklik a tekintetem, hanem egy kicsit jobban odafigyelek. De mondjuk ezt... Ezt a hazugságot, kedves E. Lockhart, nem hogy álmaimban nem gondoltam volna, még a fekete fehér betűket látva sem akartam elhinni. Azért utólag vicces, de rendesen fel voltam háborodva, hogy lehet ennyire megvezetni az olvasót, csupán ilyen kevés és akár jelentéktelen információt adva a csalásról. 

Na persze azt nem árulom el, mi lesz a végén, és te se tedd! Olvasd el, és hazudj!