Magyarországon játszódó nyomozós történet. Mondanom sem kell, mennyire megörültem, mikor a versenyre olvasandók között megpillantva elolvastam a fülszövegét. Krimi. Budapest. Mi kell még? Mellékes szerelmi szál? Éppenséggel az is akad.
Gordon Zsigmond, Az Est bűnügyi újságíró kellő ideje van már a szakmában, hogy kitűnő rálátása legyen a főváros aljas népségére. A rendőrségre szabad bejárása van, a legkisebb balhéktől elkezdve a vezetők titkos ügyein át mindent az első emberek között tud meg. Kölcsönös tisztelet és diszkréció útján előnyös kapcsolatai vannak, melyeket ki is használ cikkeinek írásakor. És néha már nem csak a papíron dolgozik, hanem ő maga kezd el kutakodni.
Ez történik a Nagydiófa utcában is, azzal a halott lánnyal. Bár már jópár hullát látott, erős indoka van feltételezni, hogy ez az eset nem szimplán egy rosszul végződött este eredménye egy barátságtalan környéken - ahogy azt a rendőrök gondolják. Mivel gyanúja megalapozott, nincs megállás: kész kideríteni az ifjú hölgy kilétét. Közben nem is sejtve, hogy ezzel saját magát is belekeveri egy fontos ember veszélyes és sötét ügyébe.
Valamivel többre számítottam ettől a regénytől. Cselekménydúsnak bizonyult, de nem letehetetlennek. Kellemesen érdekes volt, viszont nem beszippantó. Főleg a vége felé már egyre kiszámíthatóbb lett. Kitalálható volt a bűntény lezárása, amely nem is annyira kapott nagy szerepet, mint maga Gordon. Inkább róla szólt ez a mű. Ő egy igazi főszereplő, nem csak a hősködő, nyomozósat játszó firkász az eszeveszetten bonyolult rejtélyben.
Kíváncsi vagyok a többi részre is - ugyanis ez egy sorozat -, meg hát amit egyszer elkezdek, azt csak nyomós ok miatt szoktam abbahagyni. És a folyamatos hüledezés hiánya még nem ítéli rossz alkotásnak.
Aki tehát egy visszafogottabb krimit keres, egy csipetnyi magyar történelemmel fűszerezve, jó helyen keresgél. De a Sherlockoknak ez nem hiszem, hogy ki fogja elégíteni magas elvárásaikat: van ennél élesebb kés a fiókban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése