Eléggé megkésve, de egy bögre teával magam mellett most mesélnék a Könyvfesztiválon szerzett élményeimről.😊
Október első napján először volt alkalmam a Millenárison megtekinteni a sok kitelepült kiadót. Bőséggel akadt belőlük, és rengetegről - szégyen szemre - még csak nem is hallottam. A G és D épület jól megtelt, és még az udvaron is helyeztek el standokat.
Először a Könyvmolyképzőhöz vezetett az utunk, melynek kasszájánál eszméletlen sor kígyózott. A porodon az Ambrózy báró eseteinek legújabb - és egyben utolsó😔 - része volt, Böszörményi Gyulának pedig még egy megemlékező kis asztalt is állítottak.
Természetesen a Libri általi szuper kezdeményezést, hogy diákoknak egy Nádasdy Ádám novelláskötetet adnak, nem hagyhattam ki. Nyilván meg kellett látogatnom a Metropolis Media Kiadó standját is, ahol választottam kettő recenziós kötetet. A valószerűtlenség elmélete már régebb óta érdekel, a St. Mary-krónikák legújabb része, nos, folytatnom kéne?😄Hiányoztak már a kedvenc múltjáróim, úgyhogy örülök, hogy nemrég kijött a fordítása Az átkozott hazugságok és a történelem-nek.
Eszembe jutott, hogy Rupi Kaur nagysikerű verseskötetével is szemeztem, és fontolgattam, hogy angolul kéne olvasnom. Utolsó példányként lecsaptam rá: mondanom sem kell, a pénztárcámmal ellentétben én mérhetetlenül boldog voltam. Aztán a tesómra várva a Líránál, megpillantottam Jeffrey Archer legújabb William Warwick storyját. Nem igazán küzdöttem a kísértés ellen.
Összességében derűben lubickoltam, miközben órákat könyvek között tölthettem, amelyekre kb. mindenhol minimum 20% kedvezményt adtak. És még ennél is nagyobb örömmel töltött el a sok olvasó látványa: minden korosztályból akadtak emberek, családok, akikkel telezsúfolódtak az épületek. Nem igazán kedvelem a tömeget, de ez azért más féle tömeg, hiszen Szerb Antal szavaival élve: "aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet".
Megjegyzések
Megjegyzés küldése