Van egy titkom. Kettő nap alatt elolvastam ezt a könyvet. (Lehetett volna egy is, de sajnos a suli közbe szólt...)
Tavaly nagy sikert aratott a könyvmolyok körében ez a kötet, engem valahogy nem fogott meg. Talán a hype miatt is inkább valahogy kerültem, de aztán egyik barátnőm ajánlotta, úgyhogy beadtam a derekam. Meg mint kisebb utánanézés következtében kiderült, a főszereplőnek ugyanaz a személyiségtípusa, mint nekem (INTJ). Szóval innentől nem volt kérdés, hogy kívánságlistás.
Mindenki a furmányos fejtörőket istenítette, amikből tényleg nem volt hiány. És a mennyiségükön kívül a minőségük is elnyerte a tetszésem: valamennyi érdekes nyom volt, és a megfejtési folyamat is izgalmasan zajlott. Avery és a négy Hawthorne unoka egyaránt nem tudta, miért kerültek abba a különös helyzetbe, hogy az öreg Tobias egy idegen lányra hagyta szinte mindenét, de abban biztosak voltak, hogy kiderítik. Már aki, hiszen a legidősebb fivért nem különösen hatotta meg a pénz, a legkisebb meg egy amolyan különc zseni, akinek jelenléte érezhetően kevesebb volt két bátyjához képest. És itt el is érkeztünk egy kifogásolnivaló dologhoz. Jameson és Grayson. Miért kellett ezt a "testvérek, de mégis teljesen ellentéteti egymásnak" sémát követni? Persze, van tippen, hogy miért, de legalább ne lenne ennyire hangsúlyozva a különböző jellemük. És ha már a sémáknál tartunk: Avery. Pontosabban Avery ~ átlagos szegény lány vagyok ~ élete a sorsfordító végrendelet előtt. Lehetett volna csak átlagos. Családi drámák nélkül nyilván, az már csak hab volt a tipikusság tortáján. Mondjuk így is kaptunk egy akaratos női főszereplőt, akinek a gondolkodásmódjával sokszor tudtam azonosulni.
Összességében az alapötlet jó, a nyomozást isteníteni lehet, viszont a szereplőkre nem jutott idő. Sokan is voltak - nem azt mondom, hogy szükségtelenül többen a kelleténél -, és rengeteg volt bennük a potenciál. Egészen a felháborodott Hawhorne család tagjaitól magáig Avery Ginksig, írhatott volna többet a karakterükről az írónő. Mindegyikükből kaptunk egy kis szeletet, és én ezt személyszerint nem éreztem elégnek. Remélem, hogy a trilógia következő részeiben többet megtudunk róluk - főleg a főszereplőkről. Kissé sietős volt ez a könyv. Nem is az, amilyen hamar Avery Texasba repül, nem, az kellő fejezetnyi elősztori volt az ő életéből. De a nyomozás az tömény volt. Mintha egy levegővétellel csinálták volna😄Ez is tényleg már nagyon személyes kis sérelmem, de lehetett volna... szünet. Nem állandó fel-alá rohangálás a kastélyban - mert a Hawthorne-ház inkább egy modern kúria, mintsem ház -, hanem mondjuk egy céltalan séta a kertben. Olvasás valamelyik könyvtárban. Persze, ha ilyen titkok és ekkora vagyon venne körül, lehet, hogy én is megállás nélkül nyomoznék, semmi másra nem gondolva. Sőt...
Bocsánat tehát a csapongásomért. Egyébként biztos van, aki kifejezetten ezt a zseniálisan feszes és néhol már idegtépő hangulatot keresi, annak a legjobb választás ez a könyv. Egy szó mint száz: lebilincselő ifjúsági kötet, bonyolult szerelmi szálakkal. Nekem tetszett.
Ui.: Egyébként, egy kis személyes sztori: előre elterveztem, milyen őszi hangulatúnak ítélt könyveket fogok olvasni idén ebben az évszakban, és ezt a regényt később, a következő hónapban állt csak szándékomban megvenni. Viszont, amit szerettem volna, nem volt kapható, így ezzel kötöttem ki a kasszánál. Eszembe jutott olvasás közben, vajon milyet néztem volna, ha később szerzem be, és véletlenül október 18-án állok neki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése