Már olyan régen olvastam Szabó Magdát, és úgy gondoltam februárban, hogy tökéletes választás lesz ez a regény farsang alkalmából. Könnyed, egy kis bállal fűszerezve, egy ilyen olvasmányt mindig szívesen kezébe vesz az ember.
Nagy meglepetésemre nem csak a könyv egy része, hanem a egész az iskolai bálon játszódik. Krisztinával megyünk el erre a várva várt eseményre. Róla egyébként kiderül pár dolog, leginkább a családi hátterére vonatkozólag, de egy múltbeli esemény részletes kibontása, azé a bizonyos osztályfőnöki óráé, még várat magára.
A bálon a cigánylány és a titokzatos álarcos beszélgetését követhetjük végig, hol az egyik, hol a másik szemszögéből nézve a korábbi cselekmények elmesélését. Rettentően jó írói módszernek találom, ha így, egy szituációban meséltetik el sok-sok minden a szereplők múltjából, úgy, hogy visszautalások - jelen esetben részletes elbeszélések, leírások - vannak. Szépen kibontakozik az olvasó előtt a karakterek viszonya, tetteik és terveik, és a regény végére már valahogy mindenkinek egyértelmű, mi lesz a befejezés. De nem is ez a lényeg - bár Szabó Magda még a lezárást is egy aranyos, mosolyogtató csattanóval képes megoldani -, hanem ahogy eljutunk odáig, néha bonyodalmakkal küzdve.
Szinte egytől egyig az összes szereplőt megkedveltem. Talán Lujza néni idegesített néha, annyira egyértelmű megfelelési kényszer hajtotta, semmi másból nem állt az élete. De még ő is rájött, hogy talán a világ nem olyan szörnyű, és a hangos bált meg a kollégák csevejét is lehet élvezni. Éva néni és az ő újszerű nevelési módszerei természetesen elkápráztattak. Olyan tiszteletteljesen, és mégis következesen bánt a gyerekekkel. Nem lehetett nem szimpatizálni vele.
Összességében lezser történet szeretetről, szerelemről, a család fogalmáról, rokoni viszonyok felfedezéséről, változásról, és persze arról, hogy néha a kamaszok mennyivel érettebbek, és jobban átlátják a helyzetet, mint azt ahogy a felnőttek hiszik.
Kicsit korábban is kikölcsönözhettem volna ezt a könyvet, mivel szerintem a 12-14 éves korosztálynak a legideálisabb, de most is öröm volt olvasni - ahogy az írónő legtöbb művét.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése