Egy méltán népszerű trilógia lezáró kötete. A minden kérdést megválaszoló rész. Na meg persze egy utolsó nyomozás.
A történet ott veszi fel a fonalat, amikor már csak néhány hét van vissza a Hawthorne-házban töltött egy év lejártáig. De nyilván nem mehetnek simán a dolgok, és fel kell bukkannia egy régi ismerősnek. Avery pedig egy kisebb vacillálás után végülis úgy dönt, náluk maradhat. Eme döntését egyre jobban kezdi megkérdőjelezni, az új jövevény kérdéses szándékai és gyanús viselkedése miatt, amivel megbontja a csapat addigi dinamikáját. És mindeközben még számkombinációkkal és utalásokkal teli rejtélyeket is meg kell oldani...
Jennifer Lynn Barnes hozta a szokásos, letehetetlenül fordulatos regényt, amit már a korábbi két részben megszokhattunk. Vicces karakterek, veszélyes szituációk és furmányos fejtörők. Tobias Tattersall Hawthorne különös családjának utolsó titkai.
4,5 csillagot kapott az 5-ből a fő szerelmi szál miatt. Ebben a kötetben csak tovább bonyolította az írónő, ami egyfelől érdekes volt, hiszen karakterfejlődést eredményezett, másfelől már túl sok. A második részben szépen lezárta, most újra összegubancolta, és eljutottunk arra a pontra, hogy bármi legyen is, igazi happy endet ezek a szereplők nem fognak kapni, mély sebeket annál inkább.
Figyelem, a következő sorok spoilert tartalmaznak!
És nemcsak Graysonról beszélek. Avery számára is mindig ott fog lebegni, hogy mi lett volna, ha. Akkor is, ha próbálja elnyomni. Jamesonból pedig, aki maga a versenyszellem, szintén önostorozást és fájdalmas érzéseket fog kiváltani. Ez a háromszög már sehogy nem lehet jó, mert Avery mindkét fiút szereti, így vagy úgy. Ragaszkodik hozzájuk, és Jamesonnak (meg saját magának) a győzködését már néha rossz volt olvasni. Ezt nagyon elszúrta Jennifer Lynn Barnes.
Eve pedig nevetségesen nagy hatást gyakorolt Graysonra. Gray lehet, hogy traumatizált - ahogy kb. az egész család -, de azért nem vak. Gyakorlatilag napok kérdése volt, mire legfőbb bizalmasaként kezelte, csak mert hasonlított Emilyre. A logika megtestesítője, Grayson Davenport Hawthorne. Nyilván feltépett benne sebeket a lány megjelenése, de azért ez ismételten túlzás volt az írónő részéről. Legalább a könyv végére megjött az esze, és így 3 kötet után el tudta engedni Emily-t. Ennek az előrelépésnek örültem, még akkor is, ha ez igazából csak tovább nehezíti az Averyvel való viszonyát.
Spoiler vége
Ha már a lezárás: mindenképpen pozitívumnak tartom, hogy nem az a minden jó és csúcsszuper, inkább mesébe mint valós élethelyzetbe illő vége lett a történetnek. Mert a hatalom és pénz világában túl sok minden tétje a játéknak, és van, amit el kell veszteni. Van, akinek nem alakulhat felhőtlenül a sorsa.
Nagyapánk szerint minden döntésnek ára van.
Avery és az ő nagy játszmája egy idegeket feszítő helyzetben futott össze, teljesedett ki és dőlt el. Nem tudom eléggé ecsetelni, mennyire tökéletesen.
Most az egyszer nem a rejtvény része voltam, és nem eszköz más kezében. Hanem a játékos.
Sokan kritizálják az utolsó fejezetet. Én örülök neki, hogy betekintést nyerhettünk kicsit a szereplők jövőjébe, és bár ez a trilógia lezárult, az írónő már más, szintén ebben a világban játszódó köteteken ügyködik. Hogy ez csak a rajongók miatt van-e, meglehet. De amíg tudja tartani a színvonalat, miért is hagyná abba?
Egy biztos: még soha nem mosolyogtam ennyit egy új szálat elindító utolsó mondaton.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése