Ebben az évben még nem is olvastam Agatha Christietől, úgyhogy éppen ideje volt. Aki nem tudja, mi ez az Agatha Christie maraton, az ide kattintva olvashat róla :)
Tragédia három felvonásban
Az eddigi leghosszabb regénye az írónőnek, azok közül, melyeket volt szerencsém kézbe venni. A szokásos kis méretű könyvekhez képest, a maguk 250 oldalával ez kissé terjedelmesebbre sikeredett, de egyáltalán nem bánom. Hiszen három meghökkentő, tragikus eset is történik benne, amit azért ki kell elemezni a szereplőknek. Poirot inkább csak a távolból figyel, mikor pedig ő is gyanút fog, visszatér a könyv végén, és logikusan felépíti a cselekmény kártyavárát. Tehát ez olyan szempontból is kivétel, hogy a belga detektív nem vállal akkora részt a nyomozásban, nem is igazán őt illeti a főszerep.
Ami még különleges - és egyben különös -, hogy az első halálesetnél senkinek nem volt indítéka. Agatha Christie általában mindenkit gyanúba kever, mindenki utálja a megölt személyt, vagy hasznot húzhat a halálából, de ez esetben dunsztja sincs senkinek, hogy mégis miért akarna valaki eltenni láb alól egy jámbor, szerényen élő, jószívű papot. Márpedig a jelenlévők között kell keresni a gyilkost. Abban a társaságban, melynek jó néhány tagja jelen van a második tragédiának estélyén is...
Rettenetesen sajnálom, hogy már korábban láttam a filmet, és tisztában voltam a megfejtéssel. Rendkívül összetett és csavaros mű, mely lehet, hogy a kedvenc AC könyvem lett volna, ha először papírformában találkozom a történettel. (Bár az Ackroyd-gyilkosság még így is a szívem csücske.)
Egyébként egész jó a filmfeldolgozás, meghagyták elég bonyolultnak, és abban is lehetetlen kitalálni, hogy és miként került sor e három tragikus felvonás kivitelezésére.
Halál a felhők között
11 utas és két légiutaskísérő a hátsó utastérben. Kellemetlen ismerősök, idegenkedő ismerősök, tudálékos apa-fia páros, valódi idegenek, na meg persze Hercule Poirot. Egy tökéletes pszichológiai pillanat, mikor mindenki figyelme landkad és voilá: egy hölgy leghátul soha többé nem nyitja ki a szemét. Sajnos Poirot sem tartotta nyitva a szemét a repülőúton, szegény gyomra csak elalvás közben bírja ki nagy nehezen az ilyesmit. Nemcsak a megfigyelés elhalasztása miatt lehet ideges, de mikor megkezdik a nyomozást, ő válik az első számú gyanúsítottá. Japp persze nem hagyja, hogy barátját fogdába vigyék, Poirot pedig megkezdni a saját, illetve más ártatlan emberek nevének tisztázását.
Nem tudom, miért gondoltam, hogy az egész regény a repülőn fog játszódni. Ez vonatnál magától értetődő, de egy repülőút pár órát vesz csak igénybe. Szóval, bizonyíték és indíték híján mindenkit elengednek. Megkezdődnek a kihallgatások, majd a tárgyalás, de csak nem találják meg a fúvócsöves gyilkost. Persze Poirot papa is nyomoz a háttérben, bizalmába avatja Jane Grey kisasszonyt és a vele egyre jobban szimpatizáló fogorvost, Norman Gale-t. A végén pedig természetesen szokásos kis gyűlést tart, és elmeséli, mi zajlott le a Párizsból Angliába tartó végzetes repülőjáraton.
Annyira nem volt váratlan a lezárás, már egyre jobban ismerem az írónő stílusát, de ez még így is 5/5. Az adaptáció is egész jó volt, teljesen meglepődtem, milyen modern repülők voltak az 1930-as években. (Bár a könyv ekkor játszódik, most jut eszembe, hogy lehet, hogy a film készítői más évbe teszik a cselekményt.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése