A duológia első kötete után rögtön a kezembe vettem a másodikat, kíváncsian várva, milyen kalandokat tartogat Tricia Levenseller Alosának. Főszereplőnk nem mindennapi szülőkkel rendelkezik, azt meg kell hagyni, és ebből adódó képességeit ebben a kötetben is kamatoztania kellett.
A történet két hónappal A kalózkirály lánya befejezése után veszi fel a fonalat - ennyi idő kellett ugyanis, hogy Vordan nyomára bukkanjanak, és összerakjanak egy tervet a térkép harmadik darabjának megszerzésére. Miután ezt az akciót - aprócska eltéréssel a tervtől - sikeresen teljesítik, az Ava-lee (és még számtalan kalózhajó) a kalózkirályhoz igyekszik, utasításokat várva. Sötét titkok azonban megbontják a tenger uralkodójának családját, és Alosa úgy dönt, kezébe veszi az irányítást. Szembeszállva apjával elindulnak Isla de Canta felé, reménykedve, hogy az ő legénysége csaphat le először az ott rejlő kincsekre. A kalózkirály bosszújától rettegve még számtalan megpróbáltatás vár a szirénkirálynő lányára. De még magányos, erőtlen és dühös pillanatai ellenére sem veszti szem elől célját.
Alosa igazán erős és kitartó karakter, mindamellett agyafúrt és igen, néha szemtelen. Eléggé megkedveltem, de be kell vallanom, néha indokolatlanul goromba volt Ridennel. (Na meg ugye vica versa.) Azt hittem, ebben a könyvben végre nyíltabban kommunikálnak majd egymással - amire amúgy ott volt a lehetőség egy két hónapos különlét után -, de nem igazán. Persze, értem, mindketten megpróbáltató helyzetekben lubickoltak, és nem éppen ideális családi háttérrel és múlttal rendelkeztek, de lehettek volna őszintébbek. Vagy legalább kevésbé sértő modorban beszéltek volna néha.
A sorozat második - és egyben utolsó - kötetében a többi szereplőt is részletesebben megismerhettük. Kedvenceim az elragadó Mandsy és a szókimondó Nirinda lettek. De a legénység szinte összes tagja jópofa karakter volt, akiken sokat lehetett mosolyogni.
Kicsit gyengébbre sikeredett ez a történet szerintem az előzőhöz képest. Mintha kevesebb csavar lenne benne, de ez tényleg csak minimálisan érzékelhető, volt feszültség és tetőfokra hágás itt is.
Örülök, hogy elolvastam a duológiát. Nem egy életre szóló élmény, de izgalmas kalózos történet egy rátermett női főszereplővel. Nagyszerű nyári olvasmány a kalandok kedvelőinek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése