Mikor is lenne alkalmasabb egy kellemes Jane Austen könyvet kézbe venni, ha nem az augusztusból szeptemberbe átmenő időszakban? A változás, ami ilyenkor végbemegy a természetben szerintem nagyon passzol ahhoz a hangulathoz, amit az írónő teremteni szokott. Ez Fanny Price történetével sem volt máshogy.
A több, mint 500 oldalas regény vagy 10 évet ölel fel hősnőjének életéből. Ott veszi fel a fonalat a történet, ahol családi szívélyesség közepette Fanny Mansfieldbe kerül. Nevelésének terhét a jóakaró rokonok leveszik anyja válláról, és életének meghatározó éveit, felnövését egy jóval előkelőbb társaságban töltheti. Kezdeti idegenségéből fakadó magányát és bánatát sajnos nem sokan tudják jól kezelni. Nagybátyja, nagynénje, de még majdnem az összes unokatestvére is kissé lejjebb valónak tartja magánál - ezzel is védve veleszületett rangját. Kivételt csak a másodszülött Edmund jelent, aki nem csupán kedves vele, de valódi bizalmasa. Igyekszik szeretetteljes kapcsolatot kialakítani unokahúgával, aki az évek elteltével egyre jobban otthonának érzi a mansfieldi kastélyt.
Mint ahogy azt a 19. századi angol társadalom tehetős tagjaitól - és Jane Austentól - megszoktuk, pezsdítő társaságokból, szomszédos családokból nincs hiány. Kellemes beszélgetések, délutáni séták és kirándulások közepette a Bertram család tagjain kívül más karakterekről is sokat tudunk meg - egyesek természetesen szimpatikusabbak lesznek, mint mások. Bizonyos kínos incidensek és fájdalmas érzések is árnyékolják ezt a könnyed történetet, miközben barátságok és szerelmek szövődnek. Ahogy a cselekmény, úgy a végkifejlet esetében is hozza a szokásos formáját az írónő.
Ennek ellenére azt mondanám, hogy Miss Price-nek nem jutott olyan izgalmas szerelmi út, mint például Elisabeth Benetnek vagy az Értelem és érzelemben szereplő ifjú hölgyeknek, de mint mindig, most sem ezért olvastam Austen könyvet. A részletes és érzéki leírások ragadnak el - még a negyedik tőle olvasott kötetben is. Nem mintha Fannyval baj lett volna. Kedveltem benne a jó megfigyelőképességét - amivel a többi karaktert nem igazán áldotta meg a sors. A visszahúzódó természetével bizonyos tekintetben tudtam azonosulni, azonban néha már esetlenségbe ment át. Nem volt az erőssége, hogy kiálljon magáért, ami az ő poziciójában végülis érthető.
A választásával - legyen némely szempontól furcsa - sokakkal ellentétben egyetértettem. Vagy legalábbis abban, kit nem választott. Rossz fiúk romantizálása már akkor sem volt menő, jól döntött, hogy kitartott egy olyan ember mellett, akivel kölcsönösen tisztelettel és megértéssel fordultak egymáshoz.
Nem különösebben eseménydús cselekmény, barokk körmondatok hol iróniával, hol érzékenységgel fűszerezve, és persze az 1800-as évek vidéki élete. Felesleges tovább fejtegetni ezt a művet. Bár nem lett a kedvencem az írónőtől, kétségkívül egy szerethető klasszikus.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése