Ugrás a fő tartalomra

Ambrose Parry: A halál művészete - könyvértékelés

Eléggé meglepően indult számomra ez a kötet. Will ugyanis elutazott, mi több, az is kiderül, hogy Sarah-val se tartotta a kapcsolatot. Európai utazásának végeztével azonban visszatér a már jól ismert Queen Streetre, ahol szembesülnie kell vele, hogy a Miss Fisher név már nem sok embernek ismerős, az illető hölgyet immár Mrs. Banksnek hívják.

Bár Sarah férjhez ment, és a viszonyuk Ravennel meglehetősen távolságtartó, mégis összefognak, hogy megvédjék Dr. Simpsont. A mindkettőjük számára kedves orvost ugyanis csúnya plelykák övezik. Rosszakarói - egyet lehet tippelni, melyik felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő orvossal az élen - azt terjesztik, hogy ő a felelős egyik betege haláláért. Simpsont persze nem nagyon hatja meg ez a sületlenség, de egykori pártfogoltjai tisztára akarják mosni a nevét. Indul hát újra a nyomozás - mint a régi szép időkben.

Reménykedtem, hogy Sarah nem hozza magával azt a rossz szokását, hogy szinte fut Raven után, de sajnos a kötet elején még megfigyelhető ez a dinamika. (Valahogy mindig ő akar megoldani mindent, ő keresi Raven társaságát, holott ha valaki magyarázattal kéne, hogy szolgáljon, az nem Sarah.)

Mindeközben a legzseniálisabb szál is megjelenik: a valódi gyilkos elbeszélése. Elmeséli egész élettörténetét, így az olvasó előtt nem maradnak miértek. Pontosan végigkövethetjük, mi az az út, aminek a végére embert ölt. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire izgalmas volt ez a nézőpont. És persze mennyire folytogatóan ijesztő is a kötet utolsó szakaszában.

De az igazat megvallva, az egész könyv nagyon érdekfeszítő volt. A karakterek döntésein keresztül sok kérdést felvetettek az írók. A bűnösség, a bűnössé váláson túl nagyon erősen megjelenik a nőket érintő társadalmi korlátozás is. (Ne tudom, ki hogy van vele, de feminista gondolatok számomra minden mennyiségben jöhetnek.) Will pedig egy jelentős személyiségfejlődésen ment keresztül. Megtanulta, mik az igazán fontos dolgok, amik jóval mások véleménye és megítélése fölött állnak

Az előző kötettel még csak ízlelgette a szerzőpáros a krimi ízét, de azt kell mondjam, a második részre rengeteget fejlődtek. A már jól ismert és új szereplőket felhasználva egy komplex és lehengerlően izgalmas könyvet hoztak össze. Őszintén remélem, hogy a folytatás is hozza ezt a színvonalat. Na meg ugye azt is, hogy a Könyvmolyképző minél hamarabb kiadja a 3. és 4. kötetet magyarul.

Ezt már csak a lezárás miatt is mondom, mert ha van befejezetlen vég, akkor ez az volt. Persze számítottam rá, és ez így jó, ahogy van. De rettenetesen szeretném már folytatni ezt a történetet😄






Ui.: Bónuszpont, hogy megemlítik a könyvben Semmelweist :)

Megjegyzések

Köszönöm, hogy elolvastad, ha van kedved, ezeket is nézd meg! :)

Vágyi Petra: Sémáink fogságában - könyvértékelés

Azt hiszem, minden könyvmoly el tudná panaszolni, mennyi alkotás várja őt a polcon/kívánságlistán, hogy végre elolvassa. És sokunknál vannak kifejezett műfajok, amelyek berkeiben tágítani szeretnénk olvasottságunkat. Ilyen számomra például a pszichológia. Ismereteim - és érdeklődésem - e téren tavaly kezdődtek. Sajnos nem büszkélkedhetek felhalmozott önsegítő könyvek kupacával, de sokkal jobban belemélyedtem a témába azóta.  Ezt a kötetet egy nézelődés során pillantottam meg. Érdeklődtem a sémák iránt, hiszen igazából mindenkinek vannak. És mik is ezek? Folyamatosan ismétlődő, igazságnak hitt berögződések, melyek sajnos a hosszútávú boldogság útjába állnak. Adnak egy keretet a viselkedésünknek bizonyos szituációkban. A hétköznapokban is hallottam már használni a séma szót, a sablon szinonimájaként - így talán könnyebb a megértése a fogalomnak. Rettentően érdekes, hogy az agyunk hogyan irányít minket múltbeli cselekvéseket alapul véve, melyek valamikor nagyon hasznosnak bizonyultak, de

James Clear: Atomi szokások - könyvértékelés

A könyv, amire annyian esküsznek. Legalábbis én pszichológiai témában annyit láttam az utóbbi időben a közösségi médiában, hogy felkeltette az érdeklődésemet. A nyaramat egy összeszedettségre motiváló kötettel szerettem volna kezdeni, ezért június elején be is szereztem James Clear világhírű művét. Nagy meglepetésemre az első oldaltól fogva izgalmas volt.  Persze a pszichológiai könyvek érdekesek, és egy-két tény figyelemfelkeltő lehet bennük, esetleg egy frappánsan megfogalmazott mondatot nem tudunk kiverni a fejünkből, de hogy izgalmasak legyenek, ráadásul rögtön, ahogy belekezd az ember... Teljesen váratlanul ért. Az író a saját történetének bemutatásával indítja a könyvet, azon a ponton, mikor egy balesetnek köszönhetően az élete megváltozott. Ez a pár oldal tökéletes bevezető, és egy képet is ad arról, ki áll a sorok mögött. Ezután az alapokkal ismereti meg az olvasót, mik is azok az atomi szokások. (Meg úgy a szokások egyáltalán.) Feltárja előttünk képletét a szokások kialakulásá

Stephanie Garber: Caraval - könyvértékelés

A történet Biztos rengetegen ismeritek az alap story-t, miszerint Tella és Scarlett, két testvér áll a középpontban, ebből is inkább Scarlett. Régóta vágyuk, hogy eljussanak a semmihez sem hasonlítható Caravalra, főleg mióta anyjuk elhagyta őket, és apjuk kegyetlenkedéseit kell elviselniük. De mikor a merész Tella végre megtalálja az alkalmat, Scarlett még akkor is hezitál. Az oka pedig csak a gróf. Aki szerelmes leveleket ír neki. Aki eljegyezte. Aki elmenekíthetné őket arról a szerencsétlen szigetről, az apja elől. Akivel még sohasem találkozott... Végül is egy matróz segítségével eljutnak a varázslatos Caravalra. Csak egy bökkentő van: nem együtt. Kiderül ugyanis, hogy Tella elég nagy szerepet kapott az idei játékban. Persze ez csak egy játék, nemde?  Felépítése Az eleje kicsit unalmasan indult számomra. De miután beindult a játék, onnantól már nem lehetett letenni a könyvet. A titkok, a kínos és veszélyes helyzetek a könyv végéig izgalmas cselekményszálat szőttek. És természetesen

Egy történet vége - befejezem a blogot

Így az év végéhez közeledve nemcsak fizikailag, de sok más tekintetben is nagytakarítást végeztem. Rengeteg mindent volt időm átgondolni, így a blog kérdését is. Már egy ideje gondolkoztam rajta, hogy abbahagyjam. Minden egyes könyvről bejegyzést írni nem kis erőfeszítésembe került, nem is említve más témákat. (Ezekre jóformán alig maradt időm, mint az észrevehetitek.) Szerettem volna több nyelvtani érdekességet, és mindenféle ajánlót írni, és mégis: mikor arra gondoltam, hogy le kéne ülnöm összerakni azokat a bejegyzéseket, egyáltalán semmi motivációt nem éreztem. És ez egyre inkább jellemző lett: a bejegyzések elkészítése inkább feladattá vált, teherré, mint élvezetes hobbivá. Ez persze kezdetben nem így volt. Az első években annyira lelkes voltam, emlékszem, alig vártam, hogy végre megjelenjen egy blogbejegyzés, mert már meg volt írva a következő kettő. Volt olyan időszak, amikor heti 2-3 bejegyzés is kikerült. Idén pedig, nos, elég csak ezt az utolsó felét nézni az évnek: teljesen

Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája - könyvértékelés

A történet Rögtön Whitechapel-ben találja  magát a kedves olvasó, és London ezen részének nem csak a kísértetiesség miatt nem volt jó híre azokban a bizonyos 19. század vége feli években. Természetesen ez még igencsak semmi, jobban mondva elhanyagolható valami a könyv első fejezeteiből, mert ahogy azt már a St. Mary-től megszokhattuk, ők egyik átkozott dologba botlanak bele a másik után, miközben ide-odaugrálnak az időtengelyen. (Ami még véletlenül sem időutazás, nem, nem, hiszen az az amatőröknek való!) Az intézet érdekében akár rettentően kockázatos ugrásokat is képesek végrehajtani, ezzel olyasmire vetemedni, amit azelőtt sosem próbáltak. Személyes vélemény A kötetet recenziós példányként kaptam a  Metropolis Media Kiadótól , amit innen is nagyon szépen köszönök nekik❤️ Ettől függetlenül a véleményem természetesen saját :)  Valószínűleg sokkal több eszeveszett menekülést kísértem végig, és örömömre szolgált, hogy nagyjából részletesebbek voltak a kalandok. Eddig sem értettem, hogy m

Szabó Magda: Abigél - könyvértékelés

A történet Szerintem senkinek nem kell bemutatni Szabó Magda nagy klasszikusát, amiben a 15 éves Ginát és az árkodi internátust ismerhetjük meg. A főhősünk apja egy eleinte titkolt indok miatt gyakorlatilag teljesen kizökkenti lányát a mindennapjaiból, de legfőkképp a régi iskolájából. Új élet, új szabályok, új emberek várnak a református nevelde zárt falai között, Ginának egy abszolút más világ. Pesten körülötte forgott minden, és persze ott volt Feri is... A Matulában pedig meg kell tanulnia jól viselkedni és hallgatni is. Felépítése Zseniális. Aprócska kis gondokkal kezdődik a történet, hogy például nem lehet nála a retikülje, kötelező az egyenruha (stb.). És aztán hirtelen már a szökés tervezésének a kellős közepén vagyunk, a könyv végén már halálesetek és mérhetetlen nagy titkok is felbukkannak. Egyetlen dolog volt, ami nagyon nem tetszett: a ki nem fejtett fontos részletek. Mármint az írónő néha befejezetlenül utalt dolgokra - de hangsúlyozom, csak utalt - például egy fejezet

Szigligeti Ede: Liliomfi - vélemény

Nem tudom, eddig miért nem nyitottam a regényen kívül nagyon más műfaj felé. A daraboknak van egy sajátos formájuk, ami talán csak a színpadon tud teljesen kibontakozni. Ez persze nem azt jelenti, hogy írásban nem élvezhető, csak a helyszínek, a szereplők érzései sokkal világosabban kivehetőek, mint a lapon. Ez a mű egy üdítő, pozitív csalódás volt. Bár bevallom, mindössze addig volt unszimpatikus, míg meg nem láttam, hogy társadalmi vígjáték. A humorra számítva megörültem. Sajnos még nem olyan sok darabot láttam életem során - és ugyebár csak egyet olvastam -, de azokból a szórakoztató pillanatok lettek a kedvenceim. És hát ez... fergeteges volt! Annyit nevettem a félreértéseken - amit az olvasó/néző átlát, a szereplők viszont nem -, akár szándékosak voltak, akár nem. Mert bizony Liliomfi uraságot nem kellett félteni, úgy csavarta a szálakat, ahogy neki tetszett. Nála jobb színészt és főleg improvizálót nem hordott még hátán a Föld. Persze akadt egy kis dráma is a szerelmi szálak körü

Dragomán György: Máglya - könyvértékelés

A történet Egy kamaszlány szemszögéből látjuk a cselekményt, aki egyben a főszereplő is. Rengeteg problémáját megismerjük; kezdve a szülei elvesztésével, a kirekesztéssel, amit mindenhol megkap. Mindemellett szépen lassan bemutatásra kerül nagymamája sötét múltja. És persze egy-két hétköznapi, boldog pillanatba is betekinthetünk általuk. Amikor megfeledkeznek a bánatukról, halottaikról. Ugyanakkor kicsit a részévé válhatunk egy bukott rendszer utáni világnak. Szabadság és reszketés járja át az olvasót Emma narrálása alatt. Személyes vélemény Most fogom a fejem, és nem tudom, hol kezdjem. Ez mégis mi a fene akart lenni? Fogalmam nincs, hogy az író más alkotásai is ilynek-e, ez volt az elsőkönyvem tőle, és nagy valószínűséggel az utolsó is. És én még örültem, hogy ez is bekerült az idei Arany János Verseny könyvei közé. Hogy de jó, egy kamaszlány mindennapjai. És hogy milyen klassz, még egy alattomos diktatúrát is halványan felvázol. Ha valaki még azt is elmondta volna nekem, hog

Böszörményi Gyula: A hullaházi skandallum - könyvértékelés

Nagyon örültem, mikor Böszörményi Gyula kiírt egy pályázatot, és úgy döntött, legyen még folytatása az Ambrózy báró eseteinek. Jó sok halasztással, de megjelent a könyv tavaly ősszel, és én meg is vettem a könyvfesztiválon. Ami azonban némi csúszásnál sokkal szomorúbb hír volt, az az író halála. Tudva, hogy ez az utolsó kötet a sorozatban, nagyon vegyes érzések kavarogtak bennem, mielőtt kézbevettem. – Nocsak, báró úr, jó látni téged! – mondta. – Remélem, hogy nem hiába hívtak, itt ugyanis teljes a fejetlenség! Ha valaha volt káosz Budapesten és a Rendőr-főkapitányságon, akkor az bizony ebben a könyvben van leírva. Rejtélyes és igencsak véres bűntények történnek a székesfővárosban, Rudnay főkapitány pedig töri a fejét - neki szerencsére van -, mivel sehogy sem kapcsolódnak össze a szálak. Még jó, hogy rajta kívül az Ambrózy párt is mindig minden érdekes esetről értesítik, így ők is elkezdik fejtegetni a boncintézetben történt különös lopás okait.   Ahogy halad ez a történet, egyik skan

Mikszáth Kálmán: A gavallérok - könyvértékelés

Idén is sokat fogok olvasni az Arany János Irodalmi Versenyre, kezdve ezzel a kisregénnyel. Miklós, az elbeszélő vállalja a násznagyságot egyik kollégájának az esküvőjén. Ezt a nevezetes lakodalmat Sáros megyében tartják, ahol bizony nagyon sok gavallér van. A könyv középpontjában természetesen az esküvő áll, a nagy nap, a menyasszony, viszont amivel ténylegesen elgondolkodtatni szeretné az olvasót Mikszáth, az a sárosiak flancos viselkedése.  Roppant mulattató volt, miként játszik szerepet az a sok "úriember", és kiválóbbnál kiválóbb nevű család, aki a vendégek között szerepelt. Narrátorunk persze csak csodálkozott, micsoda pompás esküvőre érkezett - egy bohém, adósságokkal rendelkező hírlapíró házasodásának napjára -, de azért elkezdett felfedezni apró kis furcsaságokat. Bár eleinte nem találta olyan érdekfeszítő gondolatnak, miből van Csapiczky barátja családjának oly sok pénze, azért mégiscsak különösnek vélte... Miklós szemszöge tökéletes volt, hogy az olvasó vele együtt