Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Már egy ideje terveztem elolvasni ezt az orosz klasszikust, és idén végre kikölcsönöztem a könyvtárból. Nem egy rövid olvasmány, de rászántam magam.

A történet főszereplője Rogyion Romanovics Raszkolnyikov, aki - nem nagy spoiler - gyilkosságot követ el a regény elején. Ami igazán érdekes, az az, hogy ezután mi történik vele. Beteg lesz, lázálmok gyötrik és gyakorlatilag megőrül. A különböző gondolatmenetek és elképzelések - amik hol a fejében zajlanak, hol hangot is ad nekik - teszik ki a könyv izgalmas részét.

A mű címe egyértelműen megjelöli témáját: a bűnt és az ezután következő bűnhődést. Őszintén szólva arra számítottam, hogy általánosabb kérdéseket fog majd feltenni. Például mi számít bűnnek? Miért kell bűnhődni? Szükségszerűen magával hozza-e a bűn elkövetése a bűnhődést? Ehelyett azonban egy specifikus esetre fókuszál az író, ami nekem, bevallom, negatívum. Persze Raszkolnyikov bűne és a bűnhődése érdekes, de 700 oldalba igazán belefért volna, hogy helyenként kiszélesített látószöggel gondolkodjunk.

Dosztojevszkij a szereplők színes skáláján keresztül részletesen bemutatja az orosz társadalmat, egyfajta korrajzot ad az olvasónak. És hát azt kell mondanom, a couleur locale nem épp kellemes. Éhezés és nyomor jellemzi a legtöbb szereplő mindennapjait. A nélkülözés és depresszió Raszkolnyikov életében is erősen megjelenik. Fizikai rosszullétét pedig csak tetőzik a gyilkosság utáni zavaros, beteges képzelgései. Kapkod, gyanúsan viselkedik, néha önkívületi állapotban, magáról nem tudva járkál az utcán. Saját lelkiismerete kergeti a bűnhődésbe.

Raszkolnyikovot lélektani szempontból szerintem az idők végezetéig lehetne elemezni, annyira komplex egyéniség. A belső monológjait kicsit olyan volt olvasni, mintha egy hullámvasúton lennék: az egyik pillanatban indokolatlanul kedves és tisztaszívű, a másikban pedig gyűlöl mindenkit is. De ne higgyük egy percig se, hogy ő egyedül vitte el a show-t! A többi karakter megírására is szánt elég időt az író, valamennyiüknek megvannak a saját problémái, jellegzetességei. Szonját rettenetesen lehet sajnálni, Szvidrigajlovtól a hideg is kiráz, undorító egy alak, Dunja nagylelkű, Raszkolnyikov barátja, Razumihin pedig szintén jóakaró szellem, csak hogy egypárat említsek.

Nagyon összetett szereplőgárdával és elméletekkel rendelkezik ez a nagyregény, és aki szeretné magát megismertetni bármilyen szinten az orosz irodalommal, annak kötelező. A végső lezárás egy kicsit meglepett, feloldozást nyújtott (legalábbis részlegesen), nekem pedig pozitív csalódást. Nem hiszem, hogy még egyszer végigrágnám magam ezen a könyvön, ahhoz túl hosszú (és az első fele eléggé vontatott), de egyszer mindenképpen el kell olvasni.

Megjegyzések

Köszönöm, hogy elolvastad, ha van kedved, ezeket is nézd meg! :)

Vágyi Petra: Sémáink fogságában - könyvértékelés

Azt hiszem, minden könyvmoly el tudná panaszolni, mennyi alkotás várja őt a polcon/kívánságlistán, hogy végre elolvassa. És sokunknál vannak kifejezett műfajok, amelyek berkeiben tágítani szeretnénk olvasottságunkat. Ilyen számomra például a pszichológia. Ismereteim - és érdeklődésem - e téren tavaly kezdődtek. Sajnos nem büszkélkedhetek felhalmozott önsegítő könyvek kupacával, de sokkal jobban belemélyedtem a témába azóta. Ezt a kötetet egy nézelődés során pillantottam meg. Érdeklődtem a sémák iránt, hiszen igazából mindenkinek vannak. És mik is ezek? Folyamatosan ismétlődő, igazságnak hitt berögződések, melyek sajnos a hosszútávú boldogság útjába állnak. Adnak egy keretet a viselkedésünknek bizonyos szituációkban. A hétköznapokban is hallottam már használni a séma szót, a sablon szinonimájaként - így talán könnyebb a megértése a fogalomnak. Rettentően érdekes, hogy az agyunk hogyan irányít minket múltbeli cselekvéseket alapul véve, melyek valamikor nagyon hasznosnak bizonyultak, de

Elolvasom

Baráth Viktória: Az igazság ára - könyvkritika

A történet Hazugságok tömkelegébe csöppenünk, ahol már Hannah sem tudja eldönteni, hogy vajon mi történhetett. Végre teljesen sínen volt az élete, és egy letartóztatás most mindent felkavart. Ismét nem tudja, kiben bízhat, de ez már a munkájával jár. Azonban a munkája most már a magánélete. Nyomoznak és kutakodnak, folyton-folyvást dilemmába esik, hogy biztosan bele akar-e keveredni élete legnehezebb ügyébe egy olyan ember miatt, aki talán csak hazudott neki. Rájön, hogy az igazság árát bizony meg kell fizetni. Személyes vélemény Nos, ez a kötet kezdődött a legizgalmasabban. A fülszövegtől már szó szerintem előre féltem, nem akartam, hogy csúnya vége legyen, mert akkor valószínűleg az a keserű utóíz jutott volna eszembe egy két harmadát tekintve jó sorozatnak. De végül is tetszett, főleg hogy feltűntek ismerős szereplők. Nem mintha Elliot hiányzott volna, de azért az nem úgy van, hogy elköltözik az ember, és kész vége, a legjobb barátja eltűnik a képből. Szóval ezt a szálat is lezárta

Elolvasom

Stephanie Garber: Caraval - könyvértékelés

A történet Biztos rengetegen ismeritek az alap story-t, miszerint Tella és Scarlett, két testvér áll a középpontban, ebből is inkább Scarlett. Régóta vágyuk, hogy eljussanak a semmihez sem hasonlítható Caravalra, főleg mióta anyjuk elhagyta őket, és apjuk kegyetlenkedéseit kell elviselniük. De mikor a merész Tella végre megtalálja az alkalmat, Scarlett még akkor is hezitál. Az oka pedig csak a gróf. Aki szerelmes leveleket ír neki. Aki eljegyezte. Aki elmenekíthetné őket arról a szerencsétlen szigetről, az apja elől. Akivel még sohasem találkozott... Végül is egy matróz segítségével eljutnak a varázslatos Caravalra. Csak egy bökkentő van: nem együtt. Kiderül ugyanis, hogy Tella elég nagy szerepet kapott az idei játékban. Persze ez csak egy játék, nemde? Felépítése Az eleje kicsit unalmasan indult számomra. De miután beindult a játék, onnantól már nem lehetett letenni a könyvet. A titkok, a kínos és veszélyes helyzetek a könyv végéig izgalmas cselekményszálat szőttek. És természetesen

Elolvasom

Mogyorósy Révész Zsuzsanna: Érzelemszabályozás a gyakorlatban - könyvértékelés

Érzelmek. Dolgok, amik megtörténnek velünk. Ami viszont szerintem sokkal fontosabb: hogyan reagálunk rájuk? Mogyorósy Révész Zsuzsanna kifejti, miért jó, miért ad biztonságot, ha képesek vagyunk megfelelő reakciót adni a bennünk lévő érzelmekre. Ír az öngondoskodás fontosságáról, és ezzel együtt természetesen az érzelemszabályozás fontosságáról is. Természetesen ez is egy tanulható kézség, és biztosan sokan vagyunk, akik nem sajátították el. Pedig a belső nyugalom, biztonság a boldogságunk feltétele. Ezért gondolom, hogy szuper témával foglalkozik a szerző, és tényleg nagyon részletesen elmagyaráz mindent az érzelemszabályozásról. A könyv háromnegyedétől, a hetedik nagy fejezettől pedig a gyakorlatról van szó. Típusokra, és mindenféle szituációkra bontva olvashatunk egy csomó gyakorlati feladatról. Vannak például a jól ismert légzőgyakorlatok, de akár a gondolatainkkal is játszatunk, imaginációs gyakorlatok segítségével is vissza tudunk térni a jelen énállapotába. Egyik kedvencem a bi

Elolvasom

Egy történet vége - befejezem a blogot

Így az év végéhez közeledve nemcsak fizikailag, de sok más tekintetben is nagytakarítást végeztem. Rengeteg mindent volt időm átgondolni, így a blog kérdését is. Már egy ideje gondolkoztam rajta, hogy abbahagyjam. Minden egyes könyvről bejegyzést írni nem kis erőfeszítésembe került, nem is említve más témákat. (Ezekre jóformán alig maradt időm, mint az észrevehetitek.) Szerettem volna több nyelvtani érdekességet, és mindenféle ajánlót írni, és mégis: mikor arra gondoltam, hogy le kéne ülnöm összerakni azokat a bejegyzéseket, egyáltalán semmi motivációt nem éreztem. És ez egyre inkább jellemző lett: a bejegyzések elkészítése inkább feladattá vált, teherré, mint élvezetes hobbivá. Ez persze kezdetben nem így volt. Az első években annyira lelkes voltam, emlékszem, alig vártam, hogy végre megjelenjen egy blogbejegyzés, mert már meg volt írva a következő kettő. Volt olyan időszak, amikor heti 2-3 bejegyzés is kikerült. Idén pedig, nos, elég csak ezt az utolsó felét nézni az évnek: teljesen

Elolvasom

Szophoklész: Antigoné - vélemény

Dráma, dráma... Hogy mennyire nem nekem való műfaj - gondoltam eddig szilárdan. De mondjuk az előbbihez képest, és figyelembe véve, hogy kötelezőként vettem kézbe, egész jó élményt adott. A történet egyébként - a számomra elcsépelt, tragédiában lubickoló végétől eltekintve - megnyerő volt. Király, aki értelem szerűen hatalommal bír, és vele szemben menye, egy nő - aki abban a korban amúgy is szemrebbenés nélkül le van nézve. Zseniális vitát folytatnak le egy halott ember jogairól, talán a kedvenc részletem, mikor szócsatáznak. Antigoné természetesen eltemettetné bátyját, megadva a végtisztességet, Kreón pedig sokkal inkább megvetést szabott ki a holttestre. Hiszen bűnösnek ez jár, állítja. És bizony az uralkodót nem érdekli semmi, olyannyira, hogy még fia feleségét is elítéli ellenszegülésért. Sőt, leszármazottjával is összeveszik - ami egyébként szintén figyelemreméltó jelenet -, míg végül egy bölcs az, akinek hallgat a szavára. Csakhogy már késő. Kreón roppant véres példán keresztül

Elolvasom

Szabó Magda: Abigél - könyvértékelés

A történet Szerintem senkinek nem kell bemutatni Szabó Magda nagy klasszikusát, amiben a 15 éves Ginát és az árkodi internátust ismerhetjük meg. A főhősünk apja egy eleinte titkolt indok miatt gyakorlatilag teljesen kizökkenti lányát a mindennapjaiból, de legfőkképp a régi iskolájából. Új élet, új szabályok, új emberek várnak a református nevelde zárt falai között, Ginának egy abszolút más világ. Pesten körülötte forgott minden, és persze ott volt Feri is... A Matulában pedig meg kell tanulnia jól viselkedni és hallgatni is. Felépítése Zseniális. Aprócska kis gondokkal kezdődik a történet, hogy például nem lehet nála a retikülje, kötelező az egyenruha (stb.). És aztán hirtelen már a szökés tervezésének a kellős közepén vagyunk, a könyv végén már halálesetek és mérhetetlen nagy titkok is felbukkannak. Egyetlen dolog volt, ami nagyon nem tetszett: a ki nem fejtett fontos részletek. Mármint az írónő néha befejezetlenül utalt dolgokra - de hangsúlyozom, csak utalt - például egy fejezet

Elolvasom

Stephanie Garber: Finale - könyvértékelés

A történet Két hónap telt el az előző Caraval óta, de még micsoda fájdalmas két hónap. Tella napjaiból hiányzik valaki, új trónörökös várja, hogy megkoronázzák, Julian is távol van... A fátumok csak gyűjtik az erejüket, a lányok pedig szinte tehetetlenek. De talán a testvéri négyes összeáll, hogy megvédjék Valendát az elkövetkezendő dolgoktól... Felépítése Váltott szemszögben olvashattunk, hol Scarlettet, hol Tellát követhettük nyomon. A már oly sokszor emlegetett "majdnem vége" és a "valódi vége" most külön fejezeteket is kaptak ebben a könyvben. És itt ki is merült a mondanivalóm, de tényleg😄 Mégcsak hullámvölgyek sem voltak, ilyen szempontból az egész alkotás egy hegy volt, esetleg érzelmi völgyekkel, de a letehetetlenség szó szerint a könyv első lapjától jelen volt. Személyes vélemény Nem viccelek, most egy percig bámultam a kurzort, és nem tudtam, hogy mit írjak😅 Erre a könyvre nincsenek szavaim... Mondhatnám, hogy bámulatos vagy fantasztikus de talán a káprá

Elolvasom

Mikszáth Kálmán: A gavallérok - könyvértékelés

Idén is sokat fogok olvasni az Arany János Irodalmi Versenyre, kezdve ezzel a kisregénnyel. Miklós, az elbeszélő vállalja a násznagyságot egyik kollégájának az esküvőjén. Ezt a nevezetes lakodalmat Sáros megyében tartják, ahol bizony nagyon sok gavallér van. A könyv középpontjában természetesen az esküvő áll, a nagy nap, a menyasszony, viszont amivel ténylegesen elgondolkodtatni szeretné az olvasót Mikszáth, az a sárosiak flancos viselkedése. Roppant mulattató volt, miként játszik szerepet az a sok "úriember", és kiválóbbnál kiválóbb nevű család, aki a vendégek között szerepelt. Narrátorunk persze csak csodálkozott, micsoda pompás esküvőre érkezett - egy bohém, adósságokkal rendelkező hírlapíró házasodásának napjára -, de azért elkezdett felfedezni apró kis furcsaságokat. Bár eleinte nem találta olyan érdekfeszítő gondolatnak, miből van Csapiczky barátja családjának oly sok pénze, azért mégiscsak különösnek vélte... Miklós szemszöge tökéletes volt, hogy az olvasó vele együtt

Elolvasom

Tricia Levenseller: A szirénkirálynő lánya - könyvértékelés

A duológia első kötete után rögtön a kezembe vettem a másodikat, kíváncsian várva, milyen kalandokat tartogat Tricia Levenseller Alosának. Főszereplőnk nem mindennapi szülőkkel rendelkezik, azt meg kell hagyni, és ebből adódó képességeit ebben a kötetben is kamatoztania kellett. A történet két hónappal A kalózkirály lánya befejezése után veszi fel a fonalat - ennyi idő kellett ugyanis, hogy Vordan nyomára bukkanjanak, és összerakjanak egy tervet a térkép harmadik darabjának megszerzésére. Miután ezt az akciót - aprócska eltéréssel a tervtől - sikeresen teljesítik, az Ava-lee (és még számtalan kalózhajó) a kalózkirályhoz igyekszik, utasításokat várva. Sötét titkok azonban megbontják a tenger uralkodójának családját, és Alosa úgy dönt, kezébe veszi az irányítást. Szembeszállva apjával elindulnak Isla de Canta felé, reménykedve, hogy az ő legénysége csaphat le először az ott rejlő kincsekre. A kalózkirály bosszújától rettegve még számtalan megpróbáltatás vár a szirénkirálynő lányára. De m

Elolvasom

TTT

Keresés ebben a blogban