Ugrás a fő tartalomra

Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála - könyvértékelés

Ismét egy elég közismert orosz mű, amit én stílusosan ágyban olvastam el, betegen. Pár óra alatt lehet vele végezni, és ennél jobb alkalom nem is kínálkozhatott volna számomra, úgyhogy gyorsan "kivégeztem".

Azzal indítja ezt a kisregényt Tolsztoj, hogy Ivan Iljics meghalt. Kollégái az újságból értesülnek róla, és nem épp érzelmes gondolatok keletkeznek bennük a hír hatására, hanem inkább munkaügyi kérdésekről és lehetőségekről kezdenek gondolkozni: ki kerülhet a helyére? 

Tudniillik ugyanis, hogy Ivan Iljics törvényszéki bíró volt. Egy vérbeli hivatalnok (csinovnyik), aki szép kis karriert futott be. (Mindemellet mély és őszinte barátságokat már nem tudott kialakítani.) Hamar az ő szemszögébe kerül az olvasó, vissza a múltba, mikor még élt. Utolsó hónapjait követhetjük végig a főszereplő szemszögére fókuszálva. Ha egy szóban kéne jellemeznem ezt az időszakot, akkor az a szenvedés lenne. Az ágyban töltött, betegeskedős hetei kínszenvedések voltak. Mind a fizikai, mind a lelki fájdalmak és zavaros rémálmok miatt.

Amellett, hogy minden orvos mást mondott neki, és senki nem bírta azonosítani a betegségét - ily módon esélyt se látott a gyógyulásra -, gondolatai is kínozták. Mert rá kellett jönnie, hogy nem jól élte az életét. Mindig a "magas állású személyek" véleményére alapozott, mindent úgy csinált, ahogy azt a társadalmi megítélés és a neves emberek szokták. Kicsit Akakij Akakijevics jutott róla eszembe Gogol A köpönyeg c. novellájából. Ő is ilyen munkamániás, jellemtelen ember volt.

Ez az alapgondolat, a mű alapkérdése, hogy hogyan is kellene élni roppant kecsegtetően hangzik, és mégis valahogy mindenki unalmasnak tartja ezt a könyvet. Sajnos én is ezen emberek körébe sorolom magam. Bármilyen jól is írta meg Tolsztoj ezt a csinovnyiktragédiát, nem igazán tudtam sajnálni Ivan Iljicset. (Pedig alkalom az lett volna rá bőven, hosszú oldalakon át csak szenvedett.) Innéttől kezdve meg ugye mit lehet szeretni ebben a műben? Geraszim szerethető volt, de ennyi. Mindenki közömbös, cselekmény nagyon nincs. És az igazat megvallva, Ivan Iljics saját magának választotta ezt az utat. 

Azt érzem, hogy Tolsztojt mesterinek kéne tartani ezért, hogy tükröt tartott az orosz társadalom elé, megmutatva neki, hogy bürokráciában fuldoklik. De valahogy nem megy. Ha már itt tartunk, ezt Gogol jobban csinálta. És sokkal-sokkal rövidebben.

Az Ivan Iljics halála számomra kissé közömbös és jellegtelen marad, akárcsak a címszereplője. Ha valaki szeretne egy rövid felvázolást kapni az orosz társadalomról, csak hogy egy kicsit művelődjön, akkor ideális választás lehet, de különben nem ér senkit hatalmas veszteség, ha nem olvassa el ezt a könyvet.




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy elolvastad, ha van kedved, ezeket is nézd meg! :)

A hidak helyesírása - nyelvtanpercek

Eléggé random jött az ötlet, egészen pontosan egyik nap valahogy szóba került nálunk, hogy hogy is írják a Dunán átívelő hidakat. Kötőjeles és különírt verzió volt a vita tárgya, ahol én váltig állítottam, hogy külön helyes, és hát, igazam is lett. Egyébként sokan másképp tanulták, és elhiszem, milyen irritáló lehet, hogy ilyen sokszor módosítgatnak az elképzeléseiken a nyelvészek. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia által összeállított A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása van érvényben. E kötetben A különírt elemekből álló földrajzi nevek alcím alatt található 181. pont teszi egyértelművé, hogy (nyilván a Lánchíd kivételével) a hidakat külön, kötőjel nélkül írjük az előttük álló nagybetűs nevüktől: A közterületek nevében a kis kezdőbetűs utca, út, tér, köz, híd stb. szót különírjuk az előtte álló névrészektől. ー Az -i képzőt az ilyen nevek változatlan formájához tesszük hozzá.  [...] Ha a híd szó valamely folyó nevével birtokos jelzős viszonyban van, kötőjellel kapcsol...
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Mogyorósy Révész Zsuzsanna: Érzelemszabályozás a gyakorlatban - könyvértékelés

Érzelmek. Dolgok, amik megtörténnek velünk. Ami viszont szerintem sokkal fontosabb: hogyan reagálunk rájuk? Mogyorósy Révész Zsuzsanna kifejti, miért jó, miért ad biztonságot, ha képesek vagyunk megfelelő reakciót adni a bennünk lévő érzelmekre. Ír az öngondoskodás fontosságáról, és ezzel együtt természetesen az érzelemszabályozás fontosságáról is. Természetesen ez is egy tanulható kézség, és biztosan sokan vagyunk, akik nem sajátították el. Pedig a belső nyugalom, biztonság a boldogságunk feltétele. Ezért gondolom, hogy szuper témával foglalkozik a szerző, és tényleg nagyon részletesen elmagyaráz mindent az érzelemszabályozásról.  A könyv háromnegyedétől, a hetedik nagy fejezettől pedig a gyakorlatról van szó. Típusokra, és mindenféle szituációkra bontva olvashatunk egy csomó gyakorlati feladatról. Vannak például a jól ismert légzőgyakorlatok, de akár a gondolatainkkal is játszatunk, imaginációs gyakorlatok segítségével is vissza tudunk térni a jelen énállapotába. Egyik kedvencem ...
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Mikszáth Kálmán: A gavallérok - könyvértékelés

Idén is sokat fogok olvasni az Arany János Irodalmi Versenyre, kezdve ezzel a kisregénnyel. Miklós, az elbeszélő vállalja a násznagyságot egyik kollégájának az esküvőjén. Ezt a nevezetes lakodalmat Sáros megyében tartják, ahol bizony nagyon sok gavallér van. A könyv középpontjában természetesen az esküvő áll, a nagy nap, a menyasszony, viszont amivel ténylegesen elgondolkodtatni szeretné az olvasót Mikszáth, az a sárosiak flancos viselkedése.  Roppant mulattató volt, miként játszik szerepet az a sok "úriember", és kiválóbbnál kiválóbb nevű család, aki a vendégek között szerepelt. Narrátorunk persze csak csodálkozott, micsoda pompás esküvőre érkezett - egy bohém, adósságokkal rendelkező hírlapíró házasodásának napjára -, de azért elkezdett felfedezni apró kis furcsaságokat. Bár eleinte nem találta olyan érdekfeszítő gondolatnak, miből van Csapiczky barátja családjának oly sok pénze, azért mégiscsak különösnek vélte... Miklós szemszöge tökéletes volt, hogy az olvasó vele együtt...
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Szabó Magda: Abigél - könyvértékelés

A történet Szerintem senkinek nem kell bemutatni Szabó Magda nagy klasszikusát, amiben a 15 éves Ginát és az árkodi internátust ismerhetjük meg. A főhősünk apja egy eleinte titkolt indok miatt gyakorlatilag teljesen kizökkenti lányát a mindennapjaiból, de legfőkképp a régi iskolájából. Új élet, új szabályok, új emberek várnak a református nevelde zárt falai között, Ginának egy abszolút más világ. Pesten körülötte forgott minden, és persze ott volt Feri is... A Matulában pedig meg kell tanulnia jól viselkedni és hallgatni is. Felépítése Zseniális. Aprócska kis gondokkal kezdődik a történet, hogy például nem lehet nála a retikülje, kötelező az egyenruha (stb.). És aztán hirtelen már a szökés tervezésének a kellős közepén vagyunk, a könyv végén már halálesetek és mérhetetlen nagy titkok is felbukkannak. Egyetlen dolog volt, ami nagyon nem tetszett: a ki nem fejtett fontos részletek. Mármint az írónő néha befejezetlenül utalt dolgokra - de hangsúlyozom, csak utalt - például egy fejezet ...
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Vágyi Petra: Sémáink fogságában - könyvértékelés

Azt hiszem, minden könyvmoly el tudná panaszolni, mennyi alkotás várja őt a polcon/kívánságlistán, hogy végre elolvassa. És sokunknál vannak kifejezett műfajok, amelyek berkeiben tágítani szeretnénk olvasottságunkat. Ilyen számomra például a pszichológia. Ismereteim - és érdeklődésem - e téren tavaly kezdődtek. Sajnos nem büszkélkedhetek felhalmozott önsegítő könyvek kupacával, de sokkal jobban belemélyedtem a témába azóta.  Ezt a kötetet egy nézelődés során pillantottam meg. Érdeklődtem a sémák iránt, hiszen igazából mindenkinek vannak. És mik is ezek? Folyamatosan ismétlődő, igazságnak hitt berögződések, melyek sajnos a hosszútávú boldogság útjába állnak. Adnak egy keretet a viselkedésünknek bizonyos szituációkban. A hétköznapokban is hallottam már használni a séma szót, a sablon szinonimájaként - így talán könnyebb a megértése a fogalomnak. Rettentően érdekes, hogy az agyunk hogyan irányít minket múltbeli cselekvéseket alapul véve, melyek valamikor nagyon hasznosnak bizonyultak,...
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Gyilkosság Mezopotámiában & Az ABC-gyilkosságok - Agatha Christie maraton

Ebben az évben meglehetősen sok krimit olvastam, és ismét elérkezett az alkalom, hogy Agatha Christie könyveit vegyem a kezembe, ezzel folytatva az Agatha Christie maratonom. (Ha nem tudod, miről van szó, kattints ide !) Gyilkosság Mezopotámiában A másodjára is megházasodott Mrs. Leidner meglehetősen érdekes és hátborzongató leveleket kap. Első férje - aki elvileg meghalt - fenyegető üzeneteket küld neki. Ez rettenetesen megviseli, néha már az idegeire megy, ezért Mr. Leidner felfogad mellé egy áplónőt. Miután Leatheran nővér megérkezik az ásatásra, ahol az archeológus férj és kisebb csapata tevékenykedik, a feszült légkörön kívül nem tapasztal nagyobb problémákat. Míg be nem következik a katasztrófa... Leatheran nővérnek adni az elbeszélő szerepét kitűnő ötlet volt, tekintve, hogy ő kívülálló, és a kedvenc belga detektívünk csak később lépett fel a színen. Agatha Christie önmagához hűen nagyon jól gyanúba kevert mindenkit a kis titkaival, és az utolsó pillanatig nem lehetett tudni a g...
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Pattermann Kinga: Intuíció a gyakorlatban - könyvértékelés

Gondolom egy könyvmoly számára sem meglepő, hogy a NIOK miatt vettem meg ezt a könyvet. Valószínűleg amúgy is hallottam volna róla, hiszen azért nagyjából tisztában vagyok a friss megjelenésekkel, a Kulcslyuk Kiadónál is egészen képbe vagyok a pszichológiai könyveikkel. De hogy beszereztem volna-e, az már egy más kérdés. Igen, szkeptikus vagyok az ilyen témákkal kapcsolatban, amik mögött kevesebb tudomány, kutatás áll. Pedig egyébként érdekel az intuíció, és a könyv elolvasása előtt is úgy gondoltam, hogy elég jók a megérzéseim, és érdemes lehet foglalkozni a témával, de végső soron Szabados Ági győzött meg arról, hogy kell nekem ez a kötet. Egy pesti utazással egybekötve be is szereztem a Libertine-ben, ahol füzetet, és egy levelet is adtak hozzá (lásd lejjebb a képen). Türtőztettem magam a kép elkészítéséig, hogy utóbbit felbontsam - mindent a fotóért😄 Örülök, hogy egy kis extrát adott Ági a januári közös könyvhöz, a füzet főleg nagyon jó választás volt, hiszen Pattermann Kinga köny...
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Szerb Antal: Utas és holdvilág - könyvértékelés

A történet Bizonyára sokan tisztában vannak azzal, hogy az Utas és holdvilág főszereplője egy nosztalgiától szenvedő férfi (nevezetesen Mihály). A cselekmény során végigkövethetjük Olaszország jól ismert, vagy épp semmiről sem nevezetes városait is. Illetve rengeteget megtudunk Mihály múltjáról, és természetesen néha felesége, Erzsi szemszögéből is olvashatjuk a sorokat. A nem igazán evilági férj a történet során véletlenül elszakad a feleségétől, a nászútjáról egyaránt - amit talán nem is bán annyira - , és felfedezi például Gubbio-t, akárcsak a saját múltjának rejtelmeit. Mindemellett természetesen felkeres régi ismerősöket is... Felépítése Nos, ez a könyv Szerb Antal másik nagy remekművével (A Pendragon legenda) ellentétben nem egy kalandregény. Valahogy sokkal nyugodtabb hangulatú, néhol talán már egy kicsit unalmas. Viszont előnye, hogy nincs benne kifejezetten sok szereplő, a történetszál tökéletesen követhető. Igazából egy elég laza koncepció, de meglepő, hogy mégsem fárasztó va...
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Jennifer Lynn Barnes: Az örököség ára - könyvértékelés

Az Örökösök viadalának második része úgy veszi fel a fonalat, mintha csak lapoztunk volna egyet az előző kötetben. És bár egy játék lezárult, a kérdések sora végeláthatatlan volt még ennek a könyvnek az elején is.  Bár én ugye közvetlenül egymás után olvastam őket, azért roppant figyelmes volt az írónőtől, hogy folyamatosan visszautalgatott a sorozat első elemének cselekményére. Nem unalmasan összefoglalta, hanem a történet elején szépen beékelte az előzményhez tartozó szükséges információkat. Ez igencsak szükségszerű, ha ilyen szövevényes cselekményszálakról van szó. Mert hát biztosan senkinek nem okozok meglepetést, ha elmondom, hogy ismét bonyolultabbnál bonyolultabb nyomok és megfejtések váltakoztak az oldalakon. Talán még fordulatosabb volt, mint az Örökösök viadala, mivel nagyjából fejezetenként sokkolta az olvasót Jennifer Lynn Barnes. A gyilkossági kísérletek már megszokottak lettek, folyamatosan derült fény rokonságokra, kapcsolatokra, de olyannyira, hogy a mű vége felé -...
Megjegyzés küldése
Elolvasom

Jodi Taylor: Ösvény az időben - könyvértékelés

A történet Békés hétköznapok, mindennap ötórai tea, madárcsiripelés, önmegvalósítás... Na ez az, amire egy múltjáró ne számítson. Úgy tűnik, a nyugodt letelepedés nem az erőssége Maxnek és Farrellnek, gyakorlatilag pár pihentető óra után kétségbeesetten menekülnek el a rushfordi házukból. Alig volt idejük tervezgetni, de máris futnak az életükért. Megint. Inkább még mindig. Állandóan. Úgy tűnik azonban, hogy egy igencsak profi szervezet vette őket üldözőbe: az Időrendőrség. Így hát kénytelenek összevissza ugrálni az időtengelyen, többek között a pompeji katasztrófát is végignézni. A nagyobb baj csak ezután jön, ugyanis az időrendőrök a St. Mary valamennyi intézetét készülnek eltávolítani a Föld színéről. Személyes vélemény A kötetet recenziós példányként kaptam a  Metropolis Media Kiadótól , amit innen is nagyon szépen köszönök nekik❤️ Ettől függetlenül a véleményem természetesen saját :) Sorozatokhoz híven egy csavarral fejeződött be az előző kötet, és pontosan innen vette fe...
Megjegyzés küldése
Elolvasom