Tavaly nyáron olvastam A hazudósokat, és megkérdőjelezhetetlen volt számomra, hogy idén a második kötetet is az év ezen szakaszában fogom kézbe venni.
Bár sok helyen előzménykötetként hivatkoznak rá, ez nem teljesen igaz. Ahogy az írónő ki is emeli, spoilereket tartalmaz a korábbi könyvvel kapcsolatban, hiszen azután veszi fel a fonalat a bevezetés, még ha nagy része a múltban, eggyel korábbi generációval játszódik is.
Ismét kap az olvasó egy családfát és egy térképet a beechwoodi szigetről, amiért én személy szerint roppant hálás vagyok. Carrie (Cadence nagynénie) a tragédia után elmeséli a történetét egy korábbi, hasonlóan sötét titkokkal teli nyárnak.
Két lánytestvérével és szüleikkel már ők is minden nyarat a család magánszigetén töltöttek. Azonban 1987-ben a kiszámítható éves nyaralásuk teljesen máshogy alakult. Minden akkor kezdődött, mikor nagybátyjuk, Dean nemcsak a lányát, Yardley-t hozta magával a szigetre, hanem még három fiút. Egyetem előtt álló srácokat, akik közül egy Yardley barátja volt.
Egész népes társaság gyűlt össze, a fiatalok sok időt töltöttek együtt, szövődtek barátságok, és mélyebb érzések is. De egy incidens mindent felkavart, és a gyűlölet is kezdett beférkőzni a szereplők közé. Nem egy szép napon, hanem egy sötét éjjelen hágott tetőpontjára a történet.
Szerelem, szabadság, árulás, és egy életre szóló titok. E. Lockhart ismét egy jó thrillert hozott össze, amit becsapós mesékkel és szellemekkel tarkított. Azonban az igazat megvallva, túl nagy csavarok nem voltak szerintem. Persze, a végén ért meglepetés, de eltörpült amellett, amit a duológia első része okozott.
A karakterek tetszettek, komplexek voltak. Megvoltak a saját problémáik, rejtegetnivalóik, és ezekből adódóan volt köztük surlódás bőven. Betekintést nyerhettünk a három lánytestvér kapcsolatába, válaszokat kapott az olvasó, hogy felnőve miért nem ápolnak annyira jó viszonyt.
Elnyerte a tetszésemet a Sinclair család ezen története is, és nyilván aki rajong A hazudósokért, az el fogja olvasni ezt is. De ne számítson arra, hogy az írónő lekörözi önmagát. Ettől még nem bántam meg, nagyon hangulatos volt a vízparti nyaralásomon olvasni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése