Noémi az egyik kedvenc pszichológusom, sok-sok podcastet és videót néztem végig, amiben szerepelt, és mindig élvezet volt hallgatni. Az Örökölt sors című könyvével lett népszerű, ez a kötet pedig valamilyen szinten annak a folytatása.
Valahogy el kell kezdeni, valahogy folytani kell
Szóval egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb ezt a könyvét is kézbe veszem. Váratott magára egy darabig anyukám polcán - ugyanis neki vettem meg ajándékba -, de végre sikerült időt szakítanom rá, és kölcsönkértem.
Szabad-e az ember? A végletekig lehetne tárgyalni ezt a kérdést, Orvos-Tóth Noémi azonban leszűkíti a pszichológiára. A transzgenerációs örökségre, amivel mindenki érkezik a felnőtt életébe, és ami jelentősen meghatározza döntéseit, sőt, gondolatait és érzéseit is bizonyos helyzetekben. És aminek elég sarkalatos pontját képzik az anyagiak.
Számomra nagyon meglepő volt az írónő tapasztalata, miszerint egy terápiás beszélgetésen a pénz váltja ki a legnagyobb szorongást, erről mernek beszélni legkevésbé a kliensek. Mindenkinek van valamiféle viszonyulása a pénzhez, amit általában a felmenőitől vett át. Sokan a jólléttel azonosítják, mások szerint ha túl nagy mennyiség áll rendelkezésre, akkor azt csak becstelen úton szerezhette meg az illető. Van, aki státuszát kívánja kifejezni vele a külvilág számára, egyesek pedig szinte rejtegetik, alig költenek belőle. Ha viszont ez tabu téma - márpedig úgy tűnik, annak tekinthető -, akkor nemcsak egymással nem beszélnek az anyagiakról az emberek, de saját maguk sem gondolják át, milyen kapcsolatuk is van a pénzzel, és miért épp olyan.
Az első nagy fejezetben tehát a vagyonról, és az ehhez kapcsolódó (általában örökölt) gátakról mesél Noémi, amik megakadályozzák, hogy valóban szabadon döntsünk. A második rész az én elvesztéséről szól, melynek megtalálása elengedhetetlen a független élethez. És végül az utolsó oldalak lehetséges megoldásokat kínálnak, olyan módszereket, lépéseket, amelyek által megszilárdíthatjuk a szabad akaratunkat.
Ismét rengeteg klinikai történet gazdagította Orvos-Tóth Noémi alkotását, önsegítő kérdéseivel pedig bevonta az olvasót a közös gondolkozásba. Bár szerintem nem lett annyira jól szerkesztett és precíz kötet, mint az Örökölt sors, rendkívül tetszett. A kliensek fejlődése, úgy ítélem meg, terjedelmesebb részt kapott, mint a (valamelyest) szárazabb pszichológia tények felsorakoztatása. Ez igazából olvasmányosabbá, érdekesebbé tette, szóval ha valaki most kezd önsegítő könyveket olvasni, akkor kiváló választás lehet.
Szeretett klinikai szakpszichológusom most sem okozott csalódást, örülök, hogy mondanivalójával megtöltött egy újabb kötetet. Szívből ajánlom mindenkinek a Szabad akaratot, elgondolkodtató és informatív, jó lenne, ha többen olvasnának ilyen témában.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése